Már reggel óta teszek -veszek és gondolkodom, mit írjak a tegnapról. Mert vannak dolgok, amikről nem lehet úgy mesélni, hogy az jöjjön elő, amit közben érez az ember. Vagy lehet, de nem rögtön. Hagyni kell neki időt, hogy ülepedjen, kristályosodjon. Azt hiszem egyelőre csak annyit, hogy szédületes volt.
Ja és ami fontos, köszönöm Neked, Aki odavezettél.
Most meg álljon itt pár gondolat okos emberektől a tegnapi nap jegyében:
“És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető, mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól. Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség rakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte szemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette. Amilyen az valójában.
Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az ember magaalkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett szemüveg világa.
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan – mindez így együtt a világ. Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül, jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.”
Wass Albert
És ne feledjük el, hogy a gondolatnak, a kimondott szónak teremtő ereje van.
Legyen.
..igen, így kéne élnünk! (én is mostanában kezdek ráérezni “ennek az életnek” az ízére:))
..azért a “beszámoló” majd később lesz hosszabb is?? 🙂
Szép ez az idézet és különösen így év elején jó olvasni. Én egy kicsit átírtam magamnak !
Minden jót Neked és Családodnak az Új Évre, kedves Magnoli!
Aj de szépen írtál! 🙂 A Legyen-től még lúdbőröztem is!
Puszi neked, szép estét! 🙂
Ez nagyon tetszett! És örülök, hogy boldog vagy! Puszika! 🙂