Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani három blogtársunknak:
Epernek, Lilynek és Napfénynek.Tőlük kaptam egy-egy szeretettündért. Persze, hogy kedves játék megy megint körbe, íme:
“Ezek a blogok szerfelett bájosak, a blog íróknak az a céljuk, hogy barátok és barátságosak legyenek. Reményeink szerint ezen díj átadásakor több barátság keletkezik, a barátság elterjed, és több figyelmet kap a blogger. Amikor továbbadod, kérlek vedd figyelembe ezen elveket. Válassz nyolc embert.”
Mondanom sem kell, amióta blogolok megismertem néhány embert, több barátom és levelezőtársam lett. Sokukat nagyon megszerettem, nem véletlenül kerültek többen a szívcsücsökbe, és azon kívül a magán kedvenceimbe. Ezért most megpróbálok olyanokat megkeresni, akik nem mindennap bukkannak fel a beszélgetőtársaim között, akiknél ritkán, vagy(még) nem kommentelek, mégis nagy tisztelettel vagyok irántuk:
Köszönöm az írásaitok okozta örömet.
“Képzeld el, hogy az élet olyan játék, amelyben öt labdával kell zsonglőrködni. A labdáknak nevük is van: munka, család, egészség, barátok és becsület. Mindezeket a levegőben kell tartanod. Aztán egy napon rájössz, hogy a munka gumilabda. Ha leejted, visszapattan.
A másik négy labda -család, egészség, barátok, becsület- üvegből van. Ha ezek közül valamelyiket leejted, örökre megsérül, megreped, akár össze is törhet. Ha megértetted az öt labda jelentőségét, meg tudod teremteni életed egyensúlyát..”
[James Patterson]
Ezt csak így idetettem, mert azt hiszem, nem könnyű ez a zsonglőrködés. Főleg, amíg megtanuljuk. 🙂
Gyonyoruen irtal megint, es milyen baromi igaz!! :))))
🙂
🙂
Hát igen !!!!
Köszönöm és ígérem gyakrabban jövök, de amióta elkezdtem dolgozni semmire nincs időm. Jó volt itt NÁLAD:)