” Már az anyám félrevezetett, hogy én vagyok a középpont. Körülöttem forog a világ. A rabszolga elhitte, hogy ő a királynő. Aztán akart valamit, valami mást is , mint a négy fal, élni akart a hatalommal, és egyszeriben trónon kívül találta magát. Ketrecbe tervezett majomkirályság, ezt adta örökségül az én anyám. Kiborított kosarából, mert mást is mertem szeretni, és akit szerettem nem rakott ám újra puha kosárba!
Nem értettem…Nem értettem!
………………………………………………………….
Többé nem tudok kitaszított lenni. És félek. Minden bizonytalantól. (..)
Hadd taszítsam ki magam, világos tudattal, hadd tudjam, hogy csak egy biztos van, a teljes bizonytalan.“
…………………………………………………………………………..
Kell valami feloldozás is-nem? Kerestem:
” Aki járja a hágcsót huzatos létben, Nyeresége lesz, ha jobbjával kapaszkodva,baljában másokat emelni marad erő, lába pedig senkit nem taszít lejjebb.”
Ezt olvastam először, és borzongtam, mert tudtam, mit akarsz mondani.
Tudod a szeretet nem arról szól, hogy Te mit teszel, mit nem teszel. Az a másik ember érzelmeitől függ. Mások érzelmeiért pedig nem Te vagy a felelős. Mint ahogy a Tiedekért meg Te vagy.
Nagyon szép volt ez az utolsó idézet. Szerintem nagyon szeretetreméltó ember vagy, mindentől függetelenül és csodálatos ember!
Legyen szép napod, millió puszim, öllelek!