Bee happy!

 http://www.vezess.hu/magazin/lenyeg_uj_kresz/21661/

 GAZDAGSÁG ÉS SZEGÉNYSÉG



Wass Albert: Te és a világ



Nincs vagyonod? Nincs házad, telked, értékes tárgyaid? Nincs pénzed? A
rigónak sincsen.

Mégis ő a legvidámabb teremtés.

Igaz, neki nem kell cipő és nem kell ruha. Ételért sem fizet, csak
füttyel. Lakásért sem fizet. Fiait ingyen tanítja az erdő. A rigónak
könnyű, mondod, és igazad van. A rigónak valóban könnyű.

Ő ma is úgy él, ahogy Isten annak idején elindította az első rigót. Mi
nem úgy élünk.

Az első ember nem tudta még, mi a vagyon. És hiszem, hogy boldog volt
mégis.

Pedig az első ember nehezen élt. Gondold csak el. Bunkóval védekezett a
vadállatok ellen. Bőrüket maga húzta le, maga készített ruhát és
lábbelit belőlük. Barlangban lakott és mohán aludt. Nem volt
villanyvilágítása. Semmije sem volt. Mégis, azt hiszem, szerette az
életet.

Örvendett a szélnek és a napnak. A levegőnek. Annak, hogy egészséges, és
ha fáradt volt, annak, hogy lefekhet a mohára pihenni. Örvendett az
izmainak és mosolygott, ha pillangó szállt előtte.

Ha gyümölcsökkel megrakodva tért haza összkomfort nélküli barlangjába,
ha bunkója egy vadat leütött: gazdagnak érezte magát. És mert gazdagnak
érezte magát, gazdag is volt.

Erről eszembe jut, hogy ismertem embereket, akik palotában laktak,
naponta új ruhát vehettek magukra, azt ettek, ami eszükbe jutott,
halomban állt körülöttük a vagyon, gyáraik voltak és bankbetétjeik és
mégis folyamatosan töprengtek, törték a fejüket, beleőszültek a gondba,
mert mindenáron azt akarták, hogy még többjük legyen. Voltak ugyanis
emberek, akiknek még több gyáruk volt és még több bankbetétjük.
Szegényeknek érezték magukat azok mellett, és mivel szegényeknek érezték
magukat, szegények is voltak.

Pedig mondom, palotában laktak. Sokkal több szobában, mint amennyit
egyáltalán használni tudtak volna. Villanyvilágításuk volt és
fürdőszobájuk, nem is egy. Nem zárták le soha a villanyukat és a
fürdőszobában bármikor folyt a melegvíz, csak meg kellett nyitni egy
csapot. Télen központi fűtés őrizte az egyforma meleget és nem volt soha
szénhiány. Rádiójuk volt és gramofonjuk, rengeteg sok lemezzel.
Ebédlőben ettek, finom porcelánon, ezüst evőeszközzel. Cselédek
szolgálták ki őket. Nem kellett se fát vágjanak, se vizet hordjanak, se
edényt mosogassanak, se főzzenek, se seperjenek, se cipőt takarítsanak:
mindezt megcsinálták helyettük mások. Olyan ruhába öltöztek, amilyenbe
jólesett. Az utcákon, ahol jártak, tele voltak a boltok kirakatai
mindenféle szép holmival és minden eladó volt. Minden boltba bemehettek
és mindent megvásárolhattak, ami csak szemüknek megtetszett. Amikor
eszükbe jutott, elmehettek a színházakba és a hangversenyekre. Kényelmes
autók röpítették őket és utazhattak és nem kellett soha, sehol sorba
álljanak.

Mégis szegények voltak. Nem értek rá örvendeni a napfénynek, a víznek, a
levegőnek, a virágoknak, az ételnek. Nem értek rá egyszerűen, mert
éjjel-nappal gondok között futkostak, hogy miképpen szerezhetnének még
több pénzt. Mert ami volt, azt kevésnek érezték. És amit az ember
kevésnek érez, az valóban kevés is.

Gazdag akarsz lenni? Gondolj a rigóra és az ősemberre. Gondolj arra,
hogy meztelenül jöttél erre a világra és meztelenül térsz belőle vissza.
Vendég vagy ezen a földön. Csak az a Tied, amit a bőröd alatt hoztál és
elviszel. Gazdag, aki egészséges. Aki erős. Aki nem szorul másra.

Aki föl tudja vágni a fáját, meg tudja főzni ételét, meg tudja vetni
ágyát és jól alszik benne.

Aki dolgozni tud, hogy legyen mit egyék, legyen ruhája, cipője és egy
szobája, amit otthonának érez. Fája, amit fölapríthasson. Aki el tudja
tartani a családját, étellel, ruhával, cipővel, s mindezt maga szerzi
meg: az gazdag. Örvendhet a napfénynek, a víznek, a szélnek, a
virágoknak, örvendhet a családjának, a gyermekeinek és annak, hogy az
ember él. Ha van öröme az életben: gazdag. Ha nincsen öröme benne:
szegény.

Tanulj meg tehát örvendeni. És ismerd meg a vagyonodat, amit a bőröd
alatt hordasz. Élj vele és általa, és főképpen: tanulj meg örvendeni!

Vendég vagy a világban és ez a világ szép vendégfogadó. Van napsugara,
vize, pillangója, madara. Van virága, rengeteg sok. Tanulj meg örvendeni
nekik. Sajnos, embere is van.

Igyekezz kevesebbet törődni velük és többet azzal, ami még a világ
szépségéből

csodálatosképpen megmaradt, az emberiség minden pusztításai mellett is.

Nem győzöm eleget mondani: tanulj meg örvendeni. Annak, hogy élsz.

S
mert élsz: gazdag lehetsz.

Vasárnap kivettem otthonról is egy szabad délutánt, és irány a főváros. Már évek óta nem voltam karácsonyi vásárban, valahogy hiányzott a hangulata. Azt meg mondanom se kell, hogy nem egyedül mentem, Péntekkét is megpróbáltam kockára fagyasztani :), majdnem összejött, főleg, hogy a végén elbújt előlünk a metrólejárat, így átgyalogoltunk a Deákig , végig a Váci utcán.
 Szép a város. A fényektől, mintha mosolyogna. Az emberek is egész nyugodtak, ráérősek. Igaz, kevesen vásárolnak, és nem túl sok mindent, inkább a nézelődő, érdeklődő bámész népségből volt bő a felhozatal, ezekhez csatlakoztunk mi is.

Jólesett nagyon ez a gondtalan délután.

Mindamellett, hogy a vásárban nem költöttünk, gondoltam, hozok nektek egy kis vásárfiát, fogadjátok szeretettel.

 Nézzétek csak milyen szépet kaptam Csatangolótól (köszike, köszikeee! :-))) :

(Na nem azért mert én kaptam, hanem mert tőle, és ő csinálta :-))). Persze az olvasnivaló se kutya ám, amit n ála lehet találni . Szerintem.

 Olyan ez a kis dal, hogy átmossa az emberben az egész hét folyamán lerakódott szomorúságot, keserűséget. Mert történik mindig valami.

Kéretik nem megijedni, nincs semmi baj, legalább is semmi említésre méltó. Szépen, egészségesen megvagyunk, alakulunk, és vannak kis huncutságok, és örömök, és minden szép többnyire. Manó mostanában egészen jó időszakát éli, érdeklődő, bújós, puszikat cuppogató (egyik-másikát néha sikerül levadászni is, amit ő jelez, hogy hi-hiiii, hogy, na, most nagy dolog volt ám :-))). És segít, kezem alá ad dolgokat, pl kávéfőzéshez készülődöm, ideadja a kávésdobozt !!! meg ilyenek , aminek nagy ölelgetés a vége . És mondókázni próbálunk, kőrjátékozunk, kirakózunk. JÓ nagyon. Csak ne menne a hiszti a gépért… De meeeegy. Mondjuk ezen a héten, lévén a Fiam éjszakai műszakos, nem sokat garázdálkodtunk, hogy tudjon pihenni. Helyette többet játszottunk, nem is nagyon haladtak a betervezett munkáim, sebaj, csak én csinálom meg őket, előbb-utóbb. Max, kicsit kapkodósabban, de ennyit bőven megér.

Aztán Nagylány tanul és dolgozik, és munkatársam- diákként, és a kollégáim elfogadták, megszerették , ő helytáll, és feltalálja magát, és annnyira jó nézni, olyan büszke vagyok rá. Tetszik, hogy helyén az esze is, a  szíve is… Úgy teszi a dolgát, ahogy azt kell..Sőt, látja a lehetőséget, és megragadja, és nnna, jó, nem fényezem, de be kell látnom, csak felnőttke már ez a lány, talpraesetten rendezgeti a kis életkéjét. Ettől meg én olyan, de olyan boldog vagyok!

Kedvesem mára szabadnapot vett ki- saját maga ötlete alapján ! – és délelőtt megcsinálta mindazt a ház körül, amit tavaly óta kérek tőle. Pedig most nem is szóltam :-)). Igaz, mostanában jókat beszélgettünk néha, már amikor itthon volt, mert sokat dolgozott vidéken, csak ruhát cserélni jött haza néha fél napig, vagy egy éjszakára , két munka között
. Meg olyan is volt, hogy most először hallottam tőle, hogy annyira hiányoztunk neki, hogy már azon gondolkodott, hogy soron kívül hazajön este és hajnalban visszamegy. 20 év alatt most előszőr!!!

 Környezetemben vannak inkább bajságok. Két általam szeretett ember teszi pokollá az életét, a másik, nagyon fontos barátnőmnek meg a létbizonytalanság rúgta be az ajtaját. Van, akit nemrég raboltak ki, van, akinek”csak” fája, vagy egyebe nincs, ami alap lenne az élethez.
 Munkahelyemen rettenetes a légkőr, már lassan az a szlogen, hogy mindenki, mindenki ellen, és rossz nézni, van aki pusztul ebbe is … Amúgy meg hat ember hiányzik a 14-ből. Ja, és ketten négyórásak vagyunk, azaz majdhogynem fele a létszám, most, mikor a legnagyobb hajsza van. Ehhez jön akkor még az intrika, az újjal mutogatás, a hátbadöfés, a jegyzőkönyv. És persze a kinemfizetett túlórák, az egyre növekvő elkeseredés.
Mondjuk, mondhatnánk azt is, hogy téli a hangulat, jó fagyos.

Hülyén is mutatok köztük, hogy vigyorgok. Persze a vevőkre. Meg rájuk is, mikor simizgetem a hátukat, hogy, nnnna, fel a fejjel. Persze, nekem könnyű, engem nem sokat érnek ezek a  viharok, csak kisebb gonoszkodások, amiken nem sokat bosszankodom, legyintek, és elengedem őket. Nem ér annyit az egész, hogy beálljak a sorba. 

Mondjuk az bosszantó, hogy nem tudok segíteni, pedig szeretnék…Mondom csöndesen, hogy talán másképp is lehetne…hiába. Közben meg mondják, hogy advent, és készülnek- meg kikészülnek- csak tudnám, hogy miért a külcsín a fontos csupán.

Elszomorít.

Nem szeretném, hogy rámtelepedjen, de néha nehéz.

Kellenek a lélekmosások. Meg egy sétálós, forraltboros baráti délután 🙂

Szeretettel ölelek mindenkit.

1. Jó gondolat
helyébe jót várj! Rossz gondolat helyébe rosszat várj! Az vagy, amit egész nap
gondolsz.

2. Tudatalattid nem
vitatkozik. Elfogadja tudatos elméd kijelen­téseit. Lehet, hogy úgy érzed: “Nem
engedhetem meg magam­nak.” Mégse mondd ki! Válassz jobb gondolatot,
jelentsd ki: “Igenis megveszem. Lelkileg elfogadom.”

3.  Tiéd a választás joga. Válaszd az egészséget
és a boldogságot! Csak tőled függ, hogy jóindulatot vagy gonoszságot válasz­tasz-e.
Válassz: légy kooperatív, víg, barátságos, szeretetre méltó, és az egész világ
kitárul előtted. Ez a legjobb módja, hogy varázslatos személyiség váljon belőled.

4.  Tudatod a “kapuőrző”. Fő feladata, hogy
megóvja tudatalatti­dat a hamis benyomásoktól. Válassz: hidd, hogy valami jó kö­vetkezik,
s most is éppen valami jó történik. Legnagyobb hatalmad a választás
képességében rejlik. Válaszd a bőséget és boldogságot!

5.  Másoktól származó szuggesztiók és
kijelentések nem árthatnak neked. Csak saját gondolataid tevékenységének van
hatalma. Választhatsz: elutasíthatod mások gondolatait vagy kijelenté­seit, és
megerősítheted a jót. Módodban áll, hogy megválaszd reagálásod módját.

6.  Vigyázz, mit mondasz! Minden
fölösleges szóról el kell szá­molnod. Sose mondd: “Belebukom; kirúgnak az
állásomból; nem tudom kifizetni a lakbért.” Tudatalattidnak nincs humor­érzéke.
Amit kimondasz, megvalósítja.

7.  Elméd nem gonosz. Egyetlen természeti erő sem
gonosz. Min­den attól függ, hogyan használod a természet erőit. Arra hasz­náld
elmédet, hogy áldást, gyógyulást, inspirációt oszthass az emberek között.

8.  Sose mondd: “Nem tehetem.” Győzd le ezt
a félelmet, mondd inkább: “Saját tudatalattim hatalma révén bármit
megtehetek.”

9.  Gondolataid az élet örökkévaló igazságaiból
és elveiből indul­janak ki, nem pedig a félelem, tudatlanság, babona alapállásá­ból.
Ne hagyd, hogy mások gondolkodjanak helyetted. Magad válaszd meg gondolataidat,
és magad hozd meg döntéseidet.

10. Te vagy lelked
(tudatalattid) kapitánya és sorsod mestere. Ne feledd: tied a választás
képessége. Válaszd az életet! Válaszd a szeretetet! Válaszd az egészséget!
Válaszd a boldogságot!

11. Tudatalattid
bármit elfogad és megvalósít, amit tudatos elméd elhisz, és igaznak tekint:
Higgy a jószerencsében, az isteni út­mutatásban, a helyes cselekvésben és az
élet összes áldásában!

 Szereteted ne olyan legyen, mint az éhség, mely mohón válogat ehető és
nem-ehető között, hanem mint a fény, mely egykedvûen kiárad minden
előtte lévőre.

  Garaminé Huba
Ilona/Garami Szonja 3630 Putnok, Szkala Bertalan út 54.

Piszkos módon nem írtam nektek micsoda újdonság van az életemben. De tegnap könnyeim csorogtam (a nevetéstől), miközben Szilvácskának olvastam a bejegyzését a vezetésről.

Te kis boszi, most már biztos vagyok benne, hogy leskelődsz! :-)))
Egy az egyben, mintha rólam írtad volna. Hát én is kikapcsolok mindent, hogy “halljam az autót” 🙂 . Mondjuk, nem zavar, ha valaki ül mellettem, beszélhet is, csak ne nézzen. Mert végre vezetgetek.
 Egy év alatt letörlesztettem szegény oktatómnak a tartozásomat, ő tündér volt, kivárta :-). Most már csak ki kell váltanom az okmányirodától a hivatalosat. Ja, és meg kellene szoknom, hogy én ülök a volánnál. Meg ez a kuplung…ja, hát még a kézifék!!!! hogy miért is nem indul el a kocsi, ha azt behúzva felejtem??? :-)))
Szóval, no, van bajom :-))). A zabszemeknek meg csudajó a dolguk, mert be nem férnének, nincs okuk félni. Mondjuk egyelőre félni másnak sincs oka, max a családom pasitagjainak, hogy nem-e rontom-e el a váltót és ilyenek. Mert nagyon vigyázok én -másokra :-), meg a kisöreg autóra is… na jó, magamra is :-))

Záróakkordként egy  kis karácsonyi előzetes: 

 „Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. (…)
Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok
szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros
betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül,
milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a
különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás.”

(Márai Sándor)