Bee happy!

Csatangoló



nál   jártam  és 
rábukkantam erre:

„Figyelj és hallgass meg!

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg

És Te tanácsot adsz, nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim,

És Te elmagyarázod, hogy miért rossz,

Hogy úgy érzek, akkor rám tiportál.

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

És Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell.

Hogy problémám megoldódjon,

Bocsáss meg, de én úgy látom, hogy süket füleket találtam.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám és hallgass meg!

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg!

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem

Amit nekem kellene megtennem

Csak megerősíted a gyöngeségemet és a félelmemet.

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,

–

még ha ez az érzés számodra érthetetlen is

–

Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,

És értelmet adjak az életemnek.

S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,

Tanácsra nincs szükség.

Talán ezért használ sok embernek az imádság,

Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.

Csak figyel és hallgat. A többit ránk bízza.

Tehát Te is kérlek, figyelj rám, és hallgass meg,

És ha szólni akarsz, várj egy picit.

Akkor majd én is tudok Rád figyelni.”

 



V

an ott másik írás is, de az már a súlyosabb kategória.
Talán, ha ezt az elsőt megtanuljuk, arra már nem lesz szükség.
Mert a legtöbb baj okozója az, ha nem figyelünk oda igazán a másikra.
A másik komoly probléma, ha elkezdjük más helyett megoldani a dolgokat.
 Csupa jószándék, segíteni akarás, odaadás, és mégsem vezet jóra. Elvesszük a lehetőséget az érintettől, hogy felelősen döntsön, vállalja a következményeket,” felnőjjön”. Nem is tudja becsülni önmagát, mert akármennyire jónak hisszük a tettünket, csak azt bizonyítottuk vele, hogy lám, te mennyire alkalmatlan vagy. Hosszú távon egy gyengébb akaratú vagy kényelemesebb embert/gyereket teljes infantilizmusba taszíthatunk.  Persze, az évek telnek és ez egyre nyomasztóbbá válhat. És utána takarhatjuk el a szemünket, vagy képmutatóan égnek fordítva sopánkodhatunk, hogy, “Jajjj, hogy ez meg milyen, pedig mi mindent meg nem tettem érte, helyette.”
Csakhogy akkor már nagyon késő.
A visszaút mindig gyötrelmesebb.
Okosan szeretni, nem könnyű.

(de próbálkozni érdemes)

Szép napot!

 Fodor Ákos:

SOSE BÁND

a hang… a hangot a csend szüli meg
és észre talán
csak úgy veszed,
ha már vele-száll, vele zeng
szíved…

a
fényt a szem fura mágusaként
úgy zárja keretbe a vaksötét,
hogy
élesen álljon a kép
eléd!

sose bánd
azt, hogy ilyen,
amilyen ez a földi világ
csupa rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de ha fenn szívedet követed hazaérsz!

míg
hazaérsz,
itt ragyogunk s vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét
peremén, hol a hang
meg a fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a
rossz
sem a jó
sose kész…

a csend… a csendet a hang szüli
meg
és észre talán csak úgy veszed,
ha hozzásímulsz,
s veletart
szíved

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa
rész az egész,
bánat vagy nevetés,amíg élsz,
de ha lenn, de ha
fenn szívedet követed hazaérsz!

míg hazaérsz,
itt ragyogunk s
vacogunk a csodák közepén,
vagy a lét peremén, hol a hang
meg a
fény elenyész,
sosem árt, ami ér, sem a rossz
sem a jó
sose
kész.

sose bánd
azt, hogy ilyen, amilyen ez a földi világ
csupa
rész az egész,
bánat vagy nevetés,
amíg élsz,
de ha lenn, de
ha fenn szívedet követed hazaérsz!

Legyen szép napotok!

Na, ma játékosan kérdeztem egyet, és ezt kaptam:

 Jeremiel arkangyal üzenete: “Minden pontosan úgy történik, ahogyan kell. A rejtett kincsek hamarosan föltárulnak. Ami problémának mutatkozik meg, az olykor valójában álruhába bújt felelet az imáidra. Ez most a változás ideje.”

Nos, evvvan. 🙂 Várom, hogy érjen…

Mármint ide a szomszéd által megrendelt konténer. Merthogy félő, hogy a mi kapunkba rakják le, és akkor se ki, se be…Ami ugye, nem túl jó dolog. Állítólag délelőtt 10-re jön…Nálam ez már elmúlt, de sebaj, ugrálok ám kifele, minden autódörmögésre, kutyaugatásra. Nem rossz sport ez, na. (mondjuk tudnék jobbat)

Belehallgattam az új Hobo-lemezbe, nekem tetszik. Tennék ide nektek is, de még nem lehet…

Esetleg azt tudja valaki, hogy, hogy tudom kifaggatni a tudatalattimat?

(makacs jószág, mint a gazdija)

Legyen nagyon szép hétvégétek!

 Köszönöm a jókívánságokat, szívecskéket, és hasonlóakat.

Kedve P.! az ünneplés helyett egy majdnem vitaszerű beszélgetés volt csupán, hisz Kedves nem tudta, hogy milyen nap van- egyedül, hülye dolog ünnepelni, ráadásul dolgozott- bevállalt +egy nem fizetett melót . Ígérte, hogy délre itthon van, siettem is az ebéddel, hogy melegen, akkorra…Három körül jött, kifényesedett szemmel, amit nem a lelkesedés fűtött. És elmondtam neki, hogy most akkor, 20 év után eljutottam oda, hogy tele vele az összes hócipőm….Hogy csak megy, bár ugye az e havi fizu sincs sehol, hogy bosszant, hogy ő örül, hogy az új állás mégse jött be neki, meg hogy felháborítónak tartom, hogy sódert elajándékozta, holott következő hétvégére egyeztettük a csövezést, betonozást. Hogy olyan, mintha nem is itt élne, nem is velünk és hasonlók…. Közben meg hülyéztem magam, hogy Teeee, hagyd, nem látod, nem is hallja, nem is érti, fölösleges…

Nnna, evezzünk más vizekre: Bábszínház

Már nagyon régóta készülök erről írni. Mert szeretném, ha tudnátok, hogy csodát éltünk meg.
 A dologhoz tartozik, hogy Nagylánynak van egy nagyon jófej magyartanárnője.( Az én szégyenem, hogy következetesen letegezem, mert osztálytársnak nézem mindig.) Nos, ő szerzi a színházjegyeket, Nagylány meg hív minket. Csak kérdi :  jösztök ? – válasz : persze. Aztán utána kiderül, hogy Az ember tragédiája lesz a megnézendő, csak most bábszínházba megyünk. Kis bizonytalan lélegzetvétel, szemöldökünk felugrik, …? ,egymásra nézünk, és bólintunk, oké, persze, mért ne?
 A nagy nap délelőttjén döbbenek rá, hogy én irtózom a báboktól. Hogy kifejezéstelen faarcukkal rámmerednek, mintha nem is én nézném őket, hanem ők minket. És az a fura artikulálatlan hang, ami a háttérből jön. Meg cérnával rángatják szegényeket és lehet, hogy ők, ha tehetnék elfutnának…(azóta is próbálok rájönni, mikor és miért rakódott ez le bennem). Hogy lesz ebből Tragédia??? kérdezgetem, és próbálom elképzelni, de nem megy, illetve, amit csak ráképzelek, az nekem nem lesz csöppet sem vonzó. (már majdnem agyaltam, hogy kihagyom, de azért ilyen nagy nyúl mégse vagyok, -szerencsére-és különben is sokkal kíváncsibb vagyok annál.)
   Kiderült, hogy csapnivaló rendező lennék, és roppant szegényes a fantáziám,-vagy gúzsba kötötték a félelmeim- mert bizony az előadásról csak nagybetűkkel kellene beszélnem. Vagy felállva, fejet hajtva.


A Budapesti Bábszínház idén ünnepelte 60. születésnapját. Lelkes, tehetséges emberek társulata. És olyan a repertoárjuk!!! Csak ámultam, mikor utólag átnéztem. Kiderült számomra, hogy ez a műfaj nem csak a kis gyerekeknek szól. Komoly műveket hoznak közelebb, vagy mutatnak be más szemszögből. (és nem is riogatják már a gyerekeket)
Amit mi láttunk az csak egy sorból.
Nem tudom elmesélni sem úgy, hogy azt adjam át, amit átéltünk, de a szám most is mosolyra húzódik, és emelném kalapom, földig hajolva-érzés önt el.
  (amiről én beszélek, az nem a L’art pour l’art- társulat darabja, azt nem láttam még :-)))
 Fantasztikus bábok voltak, és a díszletek is, ötletesek, beszédesek, kissé gúnyosak néha, máskor finoman humorosak. A bábszínészek is részt vettek az ember léptékű díszletek között és nem csak a bábokkal játszottak, hanem teljesen, hanggal, arccal, mozdulatokkal. Nem sikkadt el mondanivaló, sőt, közel jött, mellénk ült, bekérezkedett a fejekbe, szívekbe. (még a legmakacsabb, legellenállóbb tiniébe is)

          Képek
 

 És ha nem hiszitek el, hogy döbbenetesen jól  meg lehet ezt csinálni, akkor bizony járjatok utána! Menjetek el, nézzétek meg, nem hiszem, hogy megbánnátok.
Láttátok? A Faust is műsoron van náluk!
 :-))

Szép napot!

Köszönöm a tegnapi mesés, beszélgetős, együttgondolkodós feltöltődést.
Hálám jeléül, iderakom egyik kedvencem:

Richard Bach: Illúziók (részlet)

Volt egyszer, hogy egy
kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek.

A folyó csendesen
hömpölygött mindannyiuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények,
jók és
gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz
csupán kristálytiszta
önmagát ismerte.

A lények
mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba
meg kövekbe,
mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak a sodró
áramlásnak, ezt
tanulták születésük pillanatától.

Végül azonban az
egyik lény így szólt: “Elegem van már ebből a kapaszkodásból. Bár a
saját
szememmel nem tudok meggyőződni róla, de bízom benne, hogy a folyó
tudja, hová
folyik. Hagyom hát, hadd sodorjon magával az áramlás, és vigyen,
ahová akar. Ha
továbbra is itt kapaszkodom, belehalok az unalomba.”

A többi lény kinevette, és azt mondták: “Te bolond! Engedd csak el
magad, és az
áramlás, amelyet oly nagyra tartasz, majd jól megforgat, odavág és
úgy szétmorzsol
a köveken, hogy abba hamarabb belehalsz, mint az unalomba!”

De a lény nem hallgatott rájuk, hanem elszántan elengedte, amibe
addig kapaszkodott,
mire valóban rögtön forogni, bukdácsolni kezdett, és az áramlás a
kövekhez
vagdalta.

Ám a lény ennek ellenére sem kapaszkodott meg újra, az áramlás így
egy idő múlva
felemelte a folyómeder fenekéről, és többé már nem ütődött,
zúzódott.

Azok a lények pedig, akik a folyó alján éltek tovább, és nem
ismerték a sodródót,
így kiáltottak fel: “Lássatok csodát! Ugyanolyan lény, mint mi
vagyunk, de ő
repül! Íme a Messiás, aki eljött, hogy mindnyájunkat megváltson!”

És a sodrodó így szólott: “Dehogy vagyok én Messiás, vagy akkor ti
is azok
vagytok. A folyónak telik kedve benne, hogy felemeljen bennünket,
hogy szabaddá tegyen,
ha van merszünk hozzá, hogy elengedjük, amibe kapaszkodtunk. Valódi
tennivalónk az
utazás, a nagy kaland.”

De ők csak egyre azt kiáltozták: “Megváltó”, és továbbra is
görcsösen
kapaszkodtak a kövekbe, és a következő pillanatban a sodródó eltűnt a
szemük
elől, ők pedig ott maradtak, és legendákat találtak ki maguknak
holmi Megváltóról.

Legyen nagyon szép hétvégétek!

 Végre, végre! Kisütött a nap! Jó a gép, meg a billentyűzet, loptam egy kis időt magamnak, itt vagyok. Csupa öröm. Aztán megyek, leveleket zsákolok. Neeem, nem a hódolók leveleiről van szó, (hihi) csak a diófám elárvult, lepotyogott szőnyegét kell szállíthatóvá tennem.Mondjuk előtte kell egy kávé.Kértek?

Szóval az élet(ma) szép, neked magyarázzam?
Tegnap még azt hittem, hogy valami gonosz boszorka átka most ér utol, és valami Murphis természetességgel romlik minden, dől, borul. És azt éreztem, hogy persze, hisz mostanában ez már csak így van, nem is értem, min csodálkozom, már megszokhattam volna. Kézenfogva jönnek a bajok, gondok, bosszúságok, mintha valami csúfondáros gyermekjáték részeként kígyóznának az utamba nyelvet nyújtogatva, gyúnyverset énekelve. Keserű volt még a nehezen elfogadott gyümölcsvodka is. Én nem tudok bánatra, bosszúságra inni. Igaz, egyébként is ritkán iszom, de azt is csak akkor élvezem, ha jó társaságban, örömre koccintunk. A tegnap este csak bosszúságról szól számomra, igyon az aki boldog, vagy mittudom én… Aki akar. És jópofizzon az, aki tud. Nekem nem volt hozzá kedvem.

Tehát ma süt a nap. És amit tudok, azt megoldom, vagy megpróbálom, ami meg nem feltétlenül akar megoldódni, azt kicsit elengedem- talán nincs itt az ideje. Mert a gondok-bajok mögött itt a szép kék ég. És sok csudajó dolog van a világon, például az, hogy holnap péntek (szeretem a péntekeket), és még mesélni is akarok nektek a bábszínházról, olyanról, ami több annál, mint aminek látszik.

Most pápá, legyetek vidámak . Remélem ma jövök még.

 Mondanom sem kell, annyi szepseg van a vilagon. Csak legyen ra idod, szemed, hogy meglasd.Ilyen nem mindennapi csoda reszesei voltunk nemreg, mert elotte voltunk eleg batrak, kalandvagyok,es a lanyom kerdesere, hogy megyunk/e, a valaszunk persze volt.

i

 Irulok, pirulok, hol is kezdjem…Szóval, most ez is kicsit olyan, mint azok a dolgaim, amik csúsznak ezért-azért (-naná, hogy mindig van rá magyarázat), aztán, öööö….húzom, meg nyúzom…affenébe, szőnyeg alá söpröm, de tudom, hogy ott van, kisöpröm, aztán teszem, veszem, rakosgatom, itt se jó, ott se jó, csak helyre kellene tenni, ahhoz, hogy megnyugodjak, de előtte ez a sok felesleges vívódás, amit ugye én okozok-jobb esetben, csak saját magamnak…

Szóval, csiribú-csiribá, itt vagyok, ragyogok. Hoztam nektek ajiba-engesztelésül- napi viccet-állítólag ez mindennap újít :-))). Igaz ugyan, hogy nem pont oda szántam, ahol most van, na de sebaj, legalább ott van, na.

Ami a legfontosabb, javulunk ám, családilag, előbb-utóbb egész szépen kimászunk ebből a Kedves által nekünk hozott balatoni bacibrigádból. Mert  onnan hozta ám őket, ezek meg azt mondták, na, ha már itt vagyunk, akkor maradunk. Oszt jól elvoltak. Mondjuk, már kevesebben vannak

Most meg, naná, már  megint rosszkor vagyok rossz helyen (hrrr) Elkergetnek- illetve nem is, csak én tudom, hogy illene elmennem , nna szóval megjött a szoba, meg a gép jogos tulaja, nekem meg irány a helyem…. :-((((

Tehát, kedveseim, mielőtt még elkezdhetném rendesen a dolgokat már abba is hagyom, de most már tuti jönni fogok a napokban, mert van ám itt mesélnivaló, meg pletyka, meg mindenféle.  Jó is rossz is, csak úgy vegyesen .

Szóval, jó szórakozást és nagyon kellemes hétvégét.

Csók a ” családnak” :-).

 Mostanában sajnos ritkábban írok. Időm sincs, örülök, ha olvashatlak titeket, néha még kommentre se marad idő. Pedig nem tudom, mivel repülnek el a percek, nagy részük csupa hiábavalósággal telik, felesleges keresgélések, várakozások, szöszmötölések. És huss, már el is szállt, menni, rohanni a következő helyre, tenni, meg venni, és agyalni, idegeskedni, aggódni, és várni már megint.

Hiányzik az írás, de cserébe mostanában többet olvastam – és kevesebbet aludtam. Na nem azért, mert…, mint régen, mikor titokban, a paplan alatt olvastam éjszakákat, csupán a könyv, az élmény miatt…szóval, ha már az ember lányának elkerüli az álom a szemét, és dübörögnek a gondolatok, kopognak a félelmek, akkor csendet kell teremteni, hogy a sok zavaros zűrnek legyen lehetősége leülepedni. Ekkor nagyon jó átkapcsolni más valóságba, és erre is jó, ha van kéznél jó könyv. Így, háromszor is jó :-))).

Valahogy ilyenkor érdekesen rámtalálnak megfelelő sor(s)ok. Pont előtte kapok kölcsön-könyvet, vagy rámköszön egy az antikváriumból, esetleg fejemre pottyan a polcról – na jó, ez ritkábban fordul elő, szerencsére.

Csak úgy megsúgom, pölö- Jókai Anna: Tartozik és követel c. könyvét jó szívvel ajánlom ám! Olyan fájdalmasan szép  ahogy a két homlokegyenest más ember küzd élettel, egymással, önmagával, családdal, vagy annak hiányával. Sarkítva, persze, hogy élesebb legyen. Csak hasítson bele az emberbe a felismerés.

Most idézek nektek egy-két mondatot is:

“….ahhoz nagyon biztosan kell tudni, mi is az a  “jó“. Ember legyen a talpán, aki kényszeríteni meri a másikat. Bátor ember. Talán Isten is egy kicsit…