![]()
Remélem ez olvasható lesz, és nem szól rád semmi, hogy vezess. huuuu 🙂
(nekem még nem mutatkozott be a saját után, de gyanús, hogy valami van, vagy az nlc-n, vagy a gépemen, mert már találkoztam én is, igaz más blogja olvasása közben-jellemző rám, hogy égi jelnek fogtam fel, vezettem is aznap :-),és megvoltam győződve, hogy én kattintottam félre) (vagy ki tudja ? 🙂 )
Akinek mindez nem egyértelmű, elmagyarázom, tehát kaptam levelet, hogy nálam nem lehet olvasni, zenét hallgatni, mert beugrik a fent említett oldal. Nos, ma kikérem Helpdeszka véleményét is kérdést illetőleg, hogy orvosoljuk, ha nálunk van a baci. 🙂 (jöhet az antibigyusz szigorúan normabigyóval, persze )
Nos, mesélek. Hogy miért is vagyok csöndben?- hát nincs túl jókedvem. A “Cég” egyik fontos beosztású vezetője többek közt, azt is kitalálta, hogy nem ésszerű a két 4 órás foglalkoztatása, így menesztve leszünk, és jöhet helyettünk 1 nyolcórás. Aki akár én is lehetnék, ő nem bánja. Ja, hogy én nem tudom megoldani? hát, ha nem-nem, nincs mit csinálni. Hát mit lehet erre mondani? naná, hogy semmit. Ez van, köszönjük, hogy eddig volt lehetőségünk.
Persze, ha meghallgatná a kollégák, a közvetlen főnök véleményét, akkor kiderülne, hogy miért jó ez így mindenkinek, de mostanában úgysem erről szól a dolog. Sőt, nem is a mi kisnyomorunkról, mert aprócska, jelentéktelen epizód csupán ez, ami engem érint, ahhoz képest, ami a “nagyszínpadon” folyik. Valami középkori boszorkányüldözéses darab is lehetne, amit mostanában átélünk, de neeeem, nem mese, csak a valóság, ráadásul nem a legszebbik műfajból. Mert van ám intrika, és álszentség és pálfordulás, és amit csak akartok. A máglya is áll, a “boszorkánynak” kikiáltott személy is nevén lett nevezve, már csak az a kérdés, ki gyújtja meg, vagy az is lehet, hogy tegnap óta már csak az a kérdés, hogy mikor.
Ez nem az én dolgom, nem is nagyon érint, mondhatnám, de bizony nagyon szomorú mindezt végignézni, napról-napra hallgatni az újabb hajmeresztő fejleményeket. És nem kellemes látni azt sem, hogy válnak az érintettek idegronccsá. És nem jó érzés már mosolyogni se, mikor tudod, hogy mindenki körülötted a feltörő könnyeivel küszködik. A “fel a fejjel” itt kevés, talán a félénken jelzett “együttérzek veled”- féle vállsimik is csak morzsák ezeknek a hitevesztett, csalódott, elkeseredett kollégáknak. Mert a módszer, amivel ide juttatták őket, az kiábrándító, szánalmas, kicsinyes és gonosz.
Tehát ez van. Szívja is le az energiáimat alaposan. Mert én május óta megszerettem ezeket az embereket, ők is engem. És szeretem a munkámat és az érte járó fizetés is jól jött. A legégetőbb lyukak betömve, és már szépen számoltam, hogy még mit mikor, és év végére szépen rendbe szedem a dolgainkat, úgy, hogy közben kifizetem a szalagavató kiadásait is. Most mindez füstbe menni látszik.
Az első variáció szerint csak a januárt kellett volna végig dolgoznom a búcsú előtt, most kezd derengeni egy kis remény, hogy talán még a február belefér. Közben meg mindennap csupa feszültség. Van, amikor nehéz megmaradni a saját kis “jól vagyok” világomban.
Mert amúgy na, nincs okom panaszra. Páromra se, aki csak néha hozza a formáját-(azt, azt, a nemszeretemet is, de nem vészesen, csak épp hogy ne felejtsük el, hogy ő olyat is tud 🙂 ). Fiam tapossa a saját kis taposómalmát, de mostanában valahogy annyira kedves dolgai vannak, gesztusok, mozdulatok, szavak, felém, Nagylány, Manó fele, sőt még Kedves fele is, hogy csak nézek ámulva, és érzem, ahogy csordul túl a szívem a szeretettől. Nagylány is kiegyensúlyozottabb, mint bármikor eddig. Egész jók a jegyei, mellette dolgozik, és tesz az álmaiért. Mivel ő is ott melózik, ahol én, olyan jó hallgatni, ahogy dicsérik, szeretik, hívják. És ő megy, csinálja, helytáll, úgy, ahogy kell, lelkiismeretesen. És az is szívet melengető, ahogy az új kapcsolatában okosabban viselkedik, érettebben áll dolgokhoz, nem dolgozik már önmaga ellen.
Ja, és még nem is beszéltem Manóról, aki a kedvességével, szeretetével körbeburkol. És van, hogy mond néha véletlennek tűnő új szavakat, vagy szótöredékeket a mondókákból vagy segít összepakolni, néha fel is húzza a zoknit, nemcsak le. Néha jóízűen eszik eddig meg sem kóstolt ételeket. (persze vannak napok, mikor semmi sem jó, és csupán a hiszti megy)
Szóval ez van, kuplung, gáz :-)))
(fék)
