“Nagy bátorság kell ahhoz,hogy egy ember fenntartás nélkül engedje szeretni magát.Bátorság,csaknem hősiesség.A legtöbb ember nem tud szeretetet adni és kapni,mert gyáva és hiú,fél a bukástól.Szégyelli,hogy odaadja,s még sokkal inkább szégyelli,hogy kiadja magát a másiknak,elárulja titkát.Azt a szomorú,emberi titkot,hogy szüksége van gyengédségre,nem tud meglenni nélküle.”
Márai Sándor
Tőle ez az egyik kedvencem.Nos, én is évekig építettem védőbástyáimat,mígnem kompakt fallá álltak össze.Persze kedves voltam ,barátságos,de csak szigorúan felszín közelben.Dehogy mertem beengedni bárkit is a fal mögé!Néha még önmagam is kizártam…De most úgy tünik,bomlik.(Mármint a fal!)Be-betolakodom emberek életébe,így-úgy, hívás nélkül is.Mert mi baj lehet?legfeljebb nem nyitnak ajtót!De tök fura!Még nem csaptak az orromra 🙂