Wass Albert :
ÚTTALAN UTAKON
Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon
törtetünk láthatatatlan cél felé .
Úttalan útakon
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell,mert vissza nem lehet :
fekete falat épített a Múlt
a hátunk megett.
Úttalan útakon …
De túl lélek-határon,
túl gondolaton,túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy “mindent felejtés”.
Talán egy “minden újrakezdés”
a végső sziklaszálon.
Úttalan útakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
s ha nem ma,holnap,vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig!
Ez meg itten a Gyilkos-tó 🙂