Bee happy!

Csendes csodák  

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezed a szívedre,
Hallgasd, figyeld hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a szürke kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod, hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? S hogy tükröződni
Látod a vízben az eget.

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

 

                              Számomra természetes volt mindig , hogy egy gyermek vállalása több annál mint hogy megszűljük , aztán…
Ezt 17 évesen is így gondoltam , ma sem változott . Elvégre arról mi tehetünk , hogy “életre hívjuk”, tehát kötelességünk neki a  tudásunk szerint a legjobbat nyújtani . Szeretet , biztonság , testi-és lelki útravaló . Elfogadás , tisztelet , alapvető erkölcsi útmutatás és még annyi minden , amire édes kötelesség megtanítani csemeténket . Hogy lássa a szépet , becsülje a jót ,tisztelje a szabad gondolatot . Tudtam , hogy fiatal vagyok még ekkora feladathoz, de azt is , hogy ahol a tapasztalatom hiányzik , azt majd pótolom szívvel .
Mostani eszemmel vallom , hogy nem való ilyen korán házasságot kötni , felnőttet játszani . Mert bármilyen komolyan is  veszi azt az ember , csak nem tud tökéletes lenni . Már saját magához képest . Mert -és ez nálam kortól független ,  sokszor elégedetlen vagyok , többször csak  utólag tudom mi lett volna a helyesebb . Azt hiszem követtem el hibákat is , kisebbeket , nagyobbakat ,  butaságból , túljóakarásból ,mikor hogy…

Ma már azt is tudom,hogy csak töredékét sikerült átadnom annak, amit szerettem volna. Mondhatjuk azt is hogy maximalista akartam lenni . Sokáig jobban akartam csinálni , mint anyum . Aztán rájöttem , hogy nem tudom úgy mint ő . Neki sok minden jobban ment …
Egy biztos , ők a legfontosabbak számomra , attól függetlenül , hogy pont jól tanulnak , vagy jól teljesítenek-e az életben . Persze én is azt szeretném , ha ők lennének a leg-leg…De ha őszinte akarok lenni , az a fő , hogy EMBER mivoltukkal tisztában léve éljék életüket .
Hogy jól, vagy rosszul tettem a dolgom , azt ők döntik el . Én így tudtam…csak így tudom.

Azt viszont   remélem , hogy  éplelkű     felnőttekké válnak majd és semmi általam elkövetett butaság nem gátolja a fejlődésüket .  Mert     szerintem ez nagyon fontos .Felfoghatatlan számomra , ha egy szülő szándékosan tiporja gyereke lelkét  (és most nem  a kis stiklik büntetéséről beszélek).Azt hittem tudok erről írni,de nem …           

 Megérteni egymást örömben, szenvedésben, segíteni ha csak egy szóval, egy gondolattal is, nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot, gazdagnak lenni és szórni a pénzt. Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk, s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy…KÖSZÖNÖM

 

    Ezeket csak begyűjtögettem,talán lesz akinek jól jön,mert úgy látom,háborognak itt-ott  a lelkek .
                                                                        

 

   Nos a tegnapi napot túléltük. Köszönöm a szurkolást, meglett az eredménye, Manó a doki szerint szépen gyógyul. Most elkezdhetünk újra járni tanulni, fokozatosan terhelve a lábát. Nagy vidáman caplattunk hát a kijárat fele. Nagylánynál a batyu, benne a háromnapos túlélőkészlet. Manó nem volt túl jó hangulatban és ezt tudatta az egész kórházzal, mert tud úgy üvölteni, hogy azt több emeleten is hallják!,de így legalább nem váratnak fölöslegesen. Szóval, Manó üvöltözik, és ugrál, én hősiesen  cipelem csekély harminc kilóját, majd ő ugrik mégegyet,én mozdulok utána   ….Éss nyekk…  Vagy valami ilyesmit csinált a derekam. A baleseti korház kellős közepén hirtelen csillaghullás.
   Nagylány ugrik : -Viszem én ! -Nem kell,- mondom öntudatosan, mert bevillan, hogy neki is baja eshet, aztán letáborozhatunk családilag .De közben a bal lábam sztrájkolni kezdett, jobbnak láttam leülni.
   Hagyjuk a részleteket, hazaértünk, bár az úton a kátyúknál ismét ugráltak a csillagok, tényleg, augusztus van itt a hullócsillagok ideje.Nade nappal ???
   Itthon meg átmentem mozgásművészbe, mert olyan lasított leülési, lefekvési mutatványokat adtam elő, hogy a robotkészítők is megirigyelhettek . Hát még a    “Feküdj hasra, bekenem” után ! Teljes szívemből átéreztem a partra vetődött bálnák  nyomorúságát . Kínomban röhögőgörcsöt kaptam, de a nevetés is fájt, tehát folytak a könnyeim , röhögtem és néhány perc után sikerült átfordulni . De családom tündéri, aranyosan segítenek , én meg próbálom elhinni , hogy hat a kence , meg a párom derékre csatolható, agyonreklámozott csodaőve . Mert sűrgősen helyre kellene jőjjek. Hiába vicces a vergődésem, jobb lenne ismét normálisan mozogni .
    Ja, és tudtátok, milyen hosszú az éjszaka???

Tudom,nem lesz ez se egy egyszerű nap. Manó utálja a rtg-t, a műtőt, az eeg szobát.Üvölt és harcol. Oda neeee!! Mondaná, ha tudná,de így csak röviden : KIIIII !!!!Remélem,csont forr,okosan kitaláljuk a gyógytornát, nem fognak benntartani. NEM, nem vagyok ideges. Nem is félek.

Csak egy picit hantásan keltem fel..Ha ráértek egy picit szurkolni, az talán nem ártana.

    Egész hétvégén próbáltam pozitív dolgokra koncentrálni, meg nagy levegőket venni, meg egyéb ilyenek…Mert túl sok minden nem tetszik. Meg vannak elvárásaim. Meg balhézni akartam, de legjobb barátnőm lebeszélt. Úgy,  ahogy csak ő tud. Ezért egyértelmű, hogy ha nyűgös vagyok valamelyik kedves családtagomra, vagy azok kapcsolataira, és rendet tennék, de tudat alatt írtózom a vitától, hát elmegyek az én kis szeleburdi, szélvész-barátnőmhöz. Ő végighallgat, aztán többnyire tükröt tart : “mi se voltunk jobbak, néha te is”.. meg hasonlók. És többnyire lebeszél, vagy csak letompítja a mondandóm élét, megnézeti velem a másik oldalt, és mindig körömszakadtáig védi azt, akire pont fújok.

    Amúgy sem vagyok egy haragtartó tipus, de könnyen dühbe jövök…Akkor jaj annak(max.10-15 percig) aki az utamba kerül. Üvöltözök, csapkodok. Aztán-huss elszáll az indulat, és már nem tudok haragudni. A baj akkor van, ha valami miatt ez elmarad(mármint a” kikabálom”stádium). Mert akkor rág, furdal, bosszant a dolog, úgy mint most .

    Fiam és a barátnője teletöltötte a képzeletbeli poharamat. Én tudom, hogy muszáj a helyére tegyünk pár dolgot, ami már jóideje bosszant. Nem bántani akarom őket, de ha nem öntünk tiszta vizet, ez hosszabb távon nem szűl jó vért.

Az életben a lényeges dolgok ingyen kaphatók: a gondos anya, a nap és a barátság. Hely az asztalnál és egy szívélyes ölelés. A tavasz fénye. Egy gyerek nevetése. Egy madár éneke. A patak csobogása. A fák árnya. A tenger hullámai. A nap és az éj. A nyugalom és a csend. A hetedik nap. Az élet és a halál. Embernek lenni a földön.  

“EMBER, A FÖLDET SZEBBÉ TEHETED,

HA KEVESEBB AZ ÖNZÉS,

ÉS TÖBB A SZERETET!”

 

 

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák:
Rajtuk át Isten szól: jövök.

 

 

Adok Neked egy mosolyt,
És rásimítom az arcodra.
Meglásd, úgy leszel,
Mint egy rózsa
Éppen kibomló bimbója.
Beoltalak mosollyal,
Mint szemet a bokorra,
Szeretetkertészként
Nemesítem kinyíló ajkadra,
Hogy Te magad légy
A mosoly rózsája,

Mert minden igazi mosoly,

A boldogság önfeledt órája.

 

Remélem, nektek, idetévedőknek is jut egy rózsa, vagy legalább egy mosoly !

Reményik Sándor:

Csendes csodák   

Lehetnék ilyen is…De ez a tegnapi napomról szólt. Mert olyan, de olyan rendes voltam, már majdnem szent. Este nyolc után találta ki kedvesem, hogy édességet enne. Naná, hogy ilyenkor nincs itthon semmi. Én nekiálltam és addig nézegettem az alapanyagokat, mígnem rájöttem, hogy egy kis vargabéleshez megvan minden.És nekiálltam, megcsináltam. Mire kész lett persze, apa jól bealudt, de attól én még nagyon rendeske voltam. Szerintem…

  Aztán ismét egy aligalvós éjszaka,ma meg így keltem:

Egy-két kávé, egy kis net, meg egy reggeli “beszartam, szétkentem, csak neked”-Manójóreggelt, meg ugye, mosdatás, ágyhúzás…Hűdebódogvagyok!!!Meghát mármegint semmi főtt kaja…meg teli szennyestartó, hasonló finomságok. Neki lehet állni tehát vídám szívvel a mindennapi robotnak. Persze, most arról van szó, hogy nincs kedvem. Meg arról is szó van, hogy attól még valakinek csinálni kell, nálunk  ilyenkor én vagyok VALAKI NR.1.

Hát ez van, nincs mese…de tényleg nincs kedvem…nem is megy rendesen semmi…