Nem keltem túl jókedvűen. Tegnap voltunk Jégcsap-dokinál, hát bizony a multkori kirohanása úgy tünik egyszeri eset volt.Vagy én hibáztam, hogy nem vittem egy olyan jó nagy fogót magammal.
Rtg, megtörtént-kétszer, mert egyedül nem tudtam mozdulatlanná lefogni manómat, ugyanis vagy a lábát fogom, vagy arra vigyázok, hogy ne űljön fel, vagy mindkettőt, de így egyik se tökéletes. Na sebaj, túl vagyunk, ismét lift, meg kóválygás ölben vele, az egyik épületből a másikba.
Tudom dög vagyok, de ilyenkor elviselném, ha mondjuk Norbi, vagy bármelyik fittnesszguru megmutatná milyen erönlétben van, hogy tudna cipelni egy 30 kg.-os, nyüzsgő, fájóslábú, hisztiző 10 évest. Mert nekem olyan izomlázam van, hogy csuda. Pedig itthon is emelgetem, húzom-vonom.
Szóval ismét felérünk az osztályra (Földszint : recepció, elsőemelet : rendelő, másik épület 4. emelet: osztály, előző épület földszint, 2 hosszú folyosó vége rtg, vissza osztály.)Ja rtg rendben, doki mutatja a tetemes csontképződményt, ami a törött csont köré képződött. Közben meg magyaráz, persze szakszavakkal, latinul. Bólogatok, szerencsére értem, már megtanultam. Azért kissé meglepődők, mikor megkérdi van-e manónak “osteogenesis imperfecta”-ja. MMi vannn??? Aztán rémlik valami.-“Hát, ha a kérdés az volt, hogy mondták-e már rá, hogy üvegcsontú, hát nem, még nem mondták.” Lapos vigyor, bólintás-(jééé itt tesztelnek engem!)-” az jó, már mondták volna, ha lenne.”-jön a válasz. Bamba fejem talán tetszik neki! mért kell nekem ilyeneket tudni, mikor nincs dr.diplomám??? vagy talán adni akar??? nem értem 🙁
Kérdem mi a véleménye gyógytornászról, segíthet-e.
-Igen,az jót tesz.”
-Gyógytornász kérése, hogy írja le neki a tanár úr, hogy milyen tipusúra gondolt”.
-“Szakképzett?”
-Persze-
-Akkor tanítsa meg járni, ez a dolga!
(ismét vágom a bamba fejet-jjjjaaa???? szóval ez így megy? ilyen egyszerűen ??!!)
Hazafele gondolkodtam, hogy talán jó lenne, ha a maszek gyógytannénit mégis Jézusnak hívnák, mert ő csak mondaná Manónak : kelj fel és járj, Manó meg már járna is. Hazaérve, gondoltam (jó nagyképű vagyok!) talán, ha az ő nevébe kérem, “Kérjetek és megadatik”, nekem is menne, hát kipróbálom : Mondom neki : állj fel és járj. Manó vigyorog, mintha értené, és feláll. Ott állt szegénykém féllábon , mint egy sérült gólya, és olyan édesen mosolyog, mintha mondaná, a csodára picit várni kell. Hát Dokitól kaptunk 3 hónapot, addig nem nagyon akar látni,talán csak elég lesz.De azért kíváncsi vagyok a gyógytornász fejére, mit szól majd 🙂 .