Azt tanították nekünk, hogy ítéljük el önmagunkat. Az önszeretet bűnnek
számít. Pedig nem az. Az önszeretet minden más szeretet alapja.
Csupán az önszereteten keresztül lehetséges az emberbaráti szeretet.
Minthogy az önszeretetet elítélik, a szeretet minden egyéb lehetősége is
eltűnt a Földről. Ügyesen kiszámított stratégia ez a szeretet elpusztítására.
Olyan, mintha azt mondanád egy fának: “Ne tápláld magad a földből; az bűn.
Ne tápláld magad a holdból és a napból és a csillagokból; az önzés. Légy
önzetlen – szolgáld a többi fát.” Logikusnak látszik, ezért veszélyes. Logikusnak
látszik: ha másokat akarsz szolgálni, hozz áldozatot; a szolgálat egyenlő az áldozattal.
De ha egy fa feláldozza magát, akkor meghal, nem lesz képes más fákat szolgálni;
egyáltalán nem lesz képes létezni.
Azt tanították neked: “Ne szeresd magadat.” Szinte ez lett az úgynevezett
szervezett vallások egyetemes üzenete. Nem Jézusé, de a kereszténységé
mindenképpen; nem Buddháé, de a buddhizmusé – minden szervezett
vallásnak ez lett a tanítása: “Ítéld el önmagadat, bűnös vagy, értéktelen vagy.”
És ennek az elítélésnek a következtében az emberi lények fája
összezsugorodott, elveszítette a fényét, képtelen a megújulásra.
Az emberek csak vonszolják magukat valahogyan. Nincsenek gyökereik
a létezésben, gyökértelenek. Próbálnak mások szolgálatára lenni, de képtelenek
rá, mert még önmagukkal sem barátságosak. |