Bee happy!

Dühöngök


 


 


 


 


Randy Cassingham :


“Amikor azt hiszed, hogy a hülyeség ettől mélyebbre már nem mehet, akkor csak emlékezz arra, hogy a bolondok még el sem kezdtek ásni.”


  Most majd szétvet a méreg… Kedves két napja beteg. Haldoklik. Még láza is volt, szerinte legalább negyven fok.- Mérni ???- minek, -Dokihoz? -ááá,dehogy, -Ő különben is, csak szép csendben kifekszi…( hogy ötpercenként eszébe jutott ez vagy az, amit persze nekem kellett orvosolni, az természetes )
 Ma is nagybetegen kezdte a napot, de közben eszébe jutott, hogy kollégájának segíteni kell, aztán spuri, balra el…reggel 9-kor. Azóta már volt itthon, délben hozott krumplit, meg ezt- azt, de van egy kis dolguk, mindjárt jönnek. Kollégával balra el… Majd fél négy fele vissza, leszedik a bojlert, amit múlt héten raktak fel, de nem volt jó . Kajálnak, Hazaviszem-lelkes felkiálltás, majd egy laza Mindjárt jövök… Azóta is jön…hosszú az út, van vagy 1 db km. Ha körbemegy.


 Na, senki ne gondolja, hogy itt a vége. Holnap megyünk kádat nézni, mert kitalálta, hogy kiszedjük a régit és berakunk egy sarokkádat (ja, hogy meg se lehet majd moccanni ???- sebaj ! )vagy legalább egy másikat, ami 10 cm.-rel hosszabb és picit szélesebb. Mindezt miért??? Természetesen Értem !!!  (Nem értem 🙁  )Hát hogy elférjünk benne ketten, netán még mást is csinálhatnánk benne !


Hát nem édes???


Építési napló

 


 


 



  Jelentem, hála a kissrácnak, a melléképület kívűl,  belűl szépen vakolva arra vár, hogy Valaki (belül) lemeszelje, a fiamnak köszönhetően a lecsiszolt kazánházajtó is festésügyileg Valakire vár, hogy szép, időtálló festéréteggel büszkélkedhessen. Ja meg az ablak is.


  Kedves Motyi, nem, nem falazódtam be a kandallóhoz, bár igen mutatósan tudnék onnan kikukkolni :-), mert a terméskő még nem lett ideszállítva, tehát Valaki csak várja…Akár az ablakátrámolást. Igaz, néha Valakinek megfordul a fejébe számtalan szebbnél szebb gondolat, már csak pajszer hiányzik a kezéből…

 Valakinek azt igérték, hogy jövőhéten jönnek és kőrbeállványozzák kis otthonát, hogy beszigeteljék, hálózzák és színezzék. Valaki reménykedik, hogy ez nem lesz  újabb füstbe ment terv, mert azokkal van tele a padlás, meg a szigetelőanyaggal. 🙂


 Most keresek egy lapátot és összekotrom ezt a Valakit, hátha csinál valami értelmeset is, mert eddig Manó lábizmait próbálta jobb belátásra téríteni, nem túl sok sikerrel, már ami a ballábraállást illeti. Ja Valaki nem azonos Gyógytornásszal, mert az sincs. Valaki nem találta…


Elég lúzer….nem??? Mármint ez a Valaki…



“Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”

 


 


 


  Tudom, mondani könnyebb. Mert bizony, emberből vagyunk és hajlunk arra, hogy akár önmagunk igazolására meggondolatlanul, gyorsan  pálcát tőrjünk mások felett. Csak azért, hogy úgy tünjön, mi jobbak, okosabbak vagyunk. Vagy mert csak jópofa, ha beszólunk a másiknak. Egyesek szerint…
  De tegyük mindannyian a szívünkre a kezünket : Mi nem tettünk  soha semmi olyant, amit megbántunk, szégyellünk, vagy csak nem szeretnénk, ha gyerekünk is ??? vagy végiggondoljuk-e a lehetséges körülményeket, amik megelőzték a netán helytelennek ítélt cselekedetet. És még akkor sem tudunk mindent. Mert bárhogy is gondoljuk, nem bújhatunk a másik ember bőrébe. Nem ismerhetjük, hogy miként él meg bizonyos helyzeteket.
 Ha kerültél már szélsőségesen nehéz, vagy veszélyes helyzetbe, tudhatod, hogy bizony, sokszor nincs lehetőség átgondolni tetteink következményét, csak zsigerből cselekszünk. Amiről utólag derül ki, hogy jó volt, vagy rossz. De többnyire akkor már visszafordíthatatlan…És ami nekem bejön, nem biztos, hogy másnak is …Vagy amit én ki- vagy elbírok, azt másnak  is el kell, el lehet. Mert nem vagyunk egyformák. Nem tudhatjuk előre, hogy bizonyos helyzetbe kerülve tudnánk-e jól dönteni és jól cselekedni.
 Mert emberből vagyunk, bűnösök, esendőek, néha gyávák, néha meggondolatlanok, vagy akaratunkon kívűl, jószándékból ártók…Sőt az se mindig világos, kinek mi a jó.



 Cicimicinél jártam. A körülmények ismerősek, ami beteg kisfiát illeti, Manóval tanultam hasonló leckét. De nem ugyanilyet ! Nálunk más döntés született, de mások voltak a körülmények ! más én, más a családom , más élethelyzet. Nem jobb vagy rosszabb, csak más. És most jön egy “Liliom” , aki az igazság bajnokának képzeli magát és belerúg egy olyan anyába, akinek amúgy is élete legnehezebb napjai legszőrnyűbb problémájára kell megoldást találnia. És keresi, legjobb tudása szerint, miközben azt hiszem, ő is tele van kétségekkel, fájdalommal. Mert higgyétek el, nem könnyű dönteni egy szinte életképtelen gyerek sorsáról, főleg, hogy ott a másik gyerek,aki egészséges és neki is 100 %-os anya kell. Ne értsetek félre nem azt mondom hogy sajnáljuk az anyukát : Jaj , jaj , szegény !Nem, ezzel senki nem jut előbbre. De könyörgöm, ha nem tudunk segíteni, ne bántsuk már a másikat, akit nem is ismerünk.




  Nem tudjátok (legtöbben) szerencsére, milyen hónapokon, éveken át rettegni, vagy várni egy mozdulatra. Nem egyemberes feladat , az egész család életét bekorlátozza. Átrajzolja az addigi életmódot, néha emberfeletti odafigyelést, fáradságot, fájdalmat jelent. Minden családtagnak. Néha kutyanehéz. Nem minden kapcsolat bírja ki ,nem minden ember képes rá. Könnyű mondani, hogy igen, te jól csinálod, vagy én nem bírnám. A helyzet nem fekete-fehér. Van amikor jobb, van amikor nehezebb. Én is néha menekülnék…a párom is, a gyerekeim is . Szeretnénk, ha Manó is normális gyerek lehetne és csak azért aggódnánk, hogy mért késik, mért nem osztályelső, vagy hasonlók. Van amikor úgy útálom magam és az egész világot, hogy se Manóra, se a tükörbe nézni nem tudok. És mennék, futnék, menekülnék, el, messzire, csak ne lássam, ne tudjam. Hol az a homok, ami alá bedughatnám a fejem ? Álmaim is legtöbbször erről szólnak, de nem lehet elfutni, jön utánam, üldöz- na nem más,csak a problémám, saját önmagam. Aki nem élt át hasonlót, az ne ítélkezzen !



“…Az vesse rá(m) az első követ, aki sohase vétkezett !”


“mielött véleményt mondanál valakiről, hordd egy holdig az ő mokasszinját”- Na ez nem dakota közmondás, lányom egyik tiniregényéből van, de jó lenne, ha megszívlelnénk, és mielött nem tudjuk, milyen a másik “cipőjében” élni egy hónapig legalább, addig válasszuk inkább a csöndes szemlélődést.


Nektek esti mese helyett

Szilágyi Domonkos


RAGYOGJ!


 



 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 


 




Elaludtak a fák
a levelek libegnek
az álmok tudnak várni
az álmok nem sietnek


Tudjál álmokra várni
ahogy ők tudnak várni
rád
az éber csak így nem csalja meg
magát


A levelek fölött
álmos fények úsznak
az álmok fölragyognak
a fények elalusznak


Aludj fényekkel együtt
ragyogj álmokkal együtt

Véget ért szeptember



 


 


 


 


  Hosszú hétvége áll mögöttem, mert ugye Kedvesnek akadt némi ünnepelnivalója. Ami rendben is van . Én úgy értettem, azt szeretné, hogy pénteken a cégnél bulit csap, halászlével, kollégákkal. Ami szintén rendben valónak találtatott. Csak azt felejtette el  közölni, hogy közben a barátainkkal megbeszélte, hogy szombaton meg itthon bográcsozós buli. Mi az  a tíz-tizenkét ember ? Meg ő úgy emlékezett, hogy én is tudok róla…Hát szombaton megtudtam…Meséljem, hogy röpködtem örömöben??? Vagy csak elképzelitek… Mert nem volt egy magasröptű szárnyalás amit rendeztem, lévén, hogy aludtam vagy két órát éjszaka, és úúútálom, ha utolsó pillanatban szembesítenek ilyen finomságokkal.


 






  


  Közben meg ugye, a kissrác vakolt mint a kisangyal. Meg járdát csinált volna, de hát nyüzsiző, italozó, jókedvű emberek mellé, talán nem egészséges a friss beton a lépcső elé. Vagy legalábbis nem hosszú életű. Így hát elmaradt.





   Na, nem ragozom sokat, némi eszem-iszom , vihogás, dumaparti, pohártörés, meg hűtőüvegpolctörés után, éjfél fele kikísértem az utolsó vendéget. És nekiálltam romeltakarítani, felmosni…Pár óra ájult alvás után, lévén már vasárnap reggel, megnéztem volna a futamot, de az ottani rossz látási viszonyok miatt kissé elhomályosult a látásom, elnehezült a szemhéjam és már pont átölelt volna álomtündér, mikor meghallottam, hogy megérkeztek a melósok és kipp-kopp ácsolták a zsalut a járdához…Hiába na, az élet szép…Manó szeme is kipattant, tehát már ketten örülhettünk az új szép napnak..Ja azt nem is mondtam, hogy Manó megint fájlalja a lábát, megint nem akarja használni, könnyebb segítséggel ugrálni. Gyógytornász meg eltünt a ködbe…Vagy csak nem ér ide…esetleg  nincs is …Vagy mittudomén.



Tényleg, nem tudjátok, hol lehet hűtőüvegpolcot kapni ???

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!