ne bosszankodjatok,inkább nevessetek !
Ma a reggelem egy kiadós idegbajjal indul. Édes kisfiam úgy ki tud hozni a sodromból, hogy azt már csak magister szinten tanítani lehetne . Neki ez zsigerből megy…mit számít egy-két be nem tartott ígéret, egy kis kibaszás azzal, aki segít, a lényeg, hogy azt csináljon, ami jólesik. Egy kis buli, egy kis délig alvás, semmi kötelesség. És hogy ehhez még társa is van! Szakad a cérna.
Na, de a harag árt az egészségnek, inkább nevessünk kicsit: :
– Vásárlásra szeretnénk felvenni kölcsönt.
– Mit vásárolnának?
– Valami nagyot.
– Mire gondol pontosan?
– Hát, nagyobbat.
– Lakást vásárolnának?
– Nem, hát azért akkorát nem!
– Érdeklődnék az után a bizonyos hitel után!
– Milyen hitelt szeretne?
– Hát asztat én honnan tudjam, azér’ telefonálok, hogy
megmondja!
– Nekem százezer forintra lenne szükségem.
– A felvehető minimális hitelösszeg háromszázezer
forint.
– Akkor nézzünk mondjuk négymillió forintot.
– Az probléma, hogy a telefonszámla a nagymamám nevére
érkezik?
– Nem probléma.
– De a nagymamám már meghalt.
– Akkor háromszáz, vagy háromszázötvenezer forint
legyen az igényelt hitelösszeg?
– Hát. Jelöljük meg a háromszázötvenezret. Mint a
Vágónál, hö-hö.
– Mennyi a jövedelme?
– Hatvanötezer forint.
– És Ön hol dolgozik?
– Nem én igényelném.
– És ki igényelné?
– Az élettársam.
– És ő hol dolgozik?
– Az élettársam?
– Igen.
– Siófokon.
– Név szerint tudná mondani?
– Asztalos János.
– De a munkahelye nevét kérném!
– Az enyémet?
– Nem, az élettársáét.
– Ez egy siófoki cég.
– Értem, de mi a neve?
– Asztalos János.