Bella István : Dorombszó

Ki tudja, miket gondol

egy macska, ha dorombol.

Ki se látszik a gondból.

Kiugrana karomból.

Élete kész karambol.

Szőrből van és koromból,

sok völgyből, kis halomból,

két ég-pupillagombból,

mit – bárki bármit gondol –

ha a lét begorombol,

mindig magára gombol.

S bár a világ künn tombol,

halál csahol a lombból,

úgy néz az álomalomból,

tudatalatti limlomból,

létanalízis-akolból,

mint fény egy csillagatomból.

Messze-magában barangol.

S egy kicsit elborongón

igazít a dorombon,

halálból hangokat hangol,

és dorombol és dorombol.

Címkék:
Tovább a blogra »