Nem is tudom, hol kezdjem…
“Napfény”nél jártam tegnap. Tudom, könnyebb, ha nem érintünk semmit, ami politika, nem piszkolódunk be. Ez a post se akar.
Csakhogy attól, hogy nem beszélünk dolgokról, attól még vannak. Bosszantanak, irritálnak, elszomorítanak…Van aki ettől rosszul érzi magát, van aki nem akar részese lenni. Eldönti, hogy köszöni nem kér belőle, nem fogad el semmit- szíve joga !
Én mindig az emberiség elleni legszőrnyűbb dolognak a szabadság megvonását véltem. Persze mondhatjátok, hogy azért, mert onnan jöttem. Igen, biztosan így van. Nekünk Erdélyben a kommunizmus 40 éve nem zajlott békében. Mi, magyarok voltunk a hibásak mindenért. A temetőink tele vannak magyar őseink sírjaival, már ahol megmaradtak, és nem dúlták fel, ennek ellenére már 3-4 évesen sírva mentem fel anyuhoz, hogy ellökött a szomszéd kislány, és azt mondta bozgor -” Mi azzz???” Anyum megölelt és azt mondta, hagyd, kicsim, majd mással játszol. Hamar megtanultam, hogy nekem ez a jelző “jár”, szerintük én hazátlan vagyok, az összes magyarral, és takaródjunk az országból. Meg, hogy miattunk van szegénység, mi csináltuk a háborút és majd ők, megmutatják, hogy kell befogni a szánkat. Ránkszóltak, hogyha anyanyelvünkön beszéltünk, mert az ő földjükön ne, mert a kenyér amit eszünk, az is román…Mondtam anyunak, hogy menjünk haza mamához, ott ő süti a kenyeret, az sokkal finomabb is, és a mienk. Anyum nem magyarázta, csak könnyes szemmel bólogatott, jól van, megyünk…majd megyünk…
Aztán az iskolában lelkesen énekeltünk. Amit tanítottak. Utána elkezdtük érteni a szöveget, és rájöttünk, az ellenség mi vagyunk. Lelkesen dalold csak, hogy Decsebál unokái kiűzik a betolakodókat. Itt ért véget kóristalány létem. A történelem is fura volt. Ha látnátok a régi tankönyveimet, nem hinnétek a szemeteknek. De tudni kellett, mert az volt a tananyag. És közben hallgatni, félreállni az útból, nem kérdezni, örülj, hogy megtűrnek.
Nem szerettem, ki szerette volna ??? Minél többet olvastam, egyre világosabb lett, hogy egy nagy- nagy átverés amiben élünk. Embernek születtél, lételemed a szabadság, az öntudat. De ők akarják előírni mit gondolj mit érezz. Nekik szabad hazudni, neked bólogatni. (kész telekép)
Csáuseszku halott. Itt nincs diktatúra . Itt szabad gondolkodni. Beszélni is.
Kérlek ne ítéljétek el azt, aki úgy gondolja jónak, ahogy neki a lelkiismerete diktálja.
Ettől demokrácia. Hogy jogunk van dönteni. Önmagunkról, önmagunkért. Nem mások ellen !!!
És most, mikor Kolozsváron megint az van, mint régen, mikor a Vajdaságban se jobb, sőt, – mi hallgatunk. Könnyű innen félrenézni, nem látni. De attól még a baj ott van, ahol nem tisztelik az embert. Ahol hazudhatnak és nem mondja senki : állj meg, ez így nem jó.
Mert szerintem, ahol teret adnak a hazug embernek, ott nőni kezdenek a hazug eszmék. Ha hagyjuk a kertben nőni a gazt, kihalnak a virágok.
Ne bánsuk hát azt az Embert aki útálja a hazugságot. (Nem feltétlenűl konkrét személy ! Elég, ha ember nagy betűvel )
Ezt muszáj volt elmondanom.
Köszönöm!
Magnoli drága, így hiteles a dolog, a vélemény, hogy átélted ezeket! 🙁 Nem pedig a jólétből prédikáló, mocskolódó emberek szájából… Na, ezennel részemről befejezettnek tekintem a politizálást. :)) Szép jó reggelt!
A politika az egy színelőadás, mi meg vagyunk a nézők. Én így látom. Meg, hogy jó drága a jegy! 🙂
Én is így látom! 🙂 Puszi! 🙂
A kossuthdíjat egy országtól kapja az arra érdemes ember és nem valakitől, de akkor is szíve joga nem elfogadni, ha úgy érzi, hogy ezzel a ftettével felrázza az emberek igazságérzetét. Bátor tettnek tartom.
Tudod, azert a vicc az egeszben az, hogy egyikonk sem akarta erinteni a temat, megis egymas utan jelennek meg a velemenyek ez ugyben. Na most, ha ezt mi laikusok, ezt ilyen tisztan latjuk, akkor ezt masok miert nem latjak???