Csak úgy…
Nagypéntek
Úgy illene, hogy leírom, ennek a napnak a jelentőségét. Szépen, mélyen meghajolva előtte. Mert ezek a napok a szeretetről szólnak, az igazi, teljes önátadásos szeretetről, a “legyen meg a te akaratod” elfogadásáról, meg arról, hogy “velem lesztek”. Itt tombol a lelkemben a téma, csak a betűket nem találom, igaz csukott szemmel nem tudok írni, még papírra se.
Ugyanis az elmúlt napokban felém járt valami kósza kobold, úgy rámöntötte az álomport, meg valami ragaccsal is bekente a szemem, hogy azon gondolkodtam darut hívjak, vagy valami vegyész csoportot, hogy felkeljek és kinyissam rendesen a szemem. Hívhatjuk tavaszi fáradtságnak is, vagy csak öregedésnek. Na ez az utóbbi elég csúnya szó, inkább maradunk az előbbinél.
Szóval kedves Porcica tartozom egy vallomással. Tegnap te jártál az eszembe, miközben az elrángatott szekrények hátuljáról írtottam a névrokonaidat. Mea culpa, mea maxima culpa. De ha egyszer egy gépezet beindul…
Azt hiszem egy ilyen feng-shuis szaki most elégedetten bólogatna, mert bizony nem irgalmaztam több kisebb-nagyobb haszontalanságnak se, hadd áramoljon csak szabadon a csí, vagy ami csak akar. Kiderűlt, hogy szegény anyósnyelvem is átültetésért sír, no, az még ugyan sírhat holnapig, mert ma nem kerül sorra tuti.
Ugyanis a szép tiszta ablakaim visszakapják vasalt cafrangjaikat, hogy keretet adjanak, ápoljanak, és eltakarjanak, meg egyebek. Némi főzöcske után, meg bevásárlás, és Manó tisztábatevés, etetés után ugyanis fürdés és spuri, vár a Máv. Az úton akár énekelhetném , hogy Budapest, Budapest, te csodás…Persze nem fogom, mert ugyan, hogy nézne már ki, hogy a fizető utasoknak fenntartott fülkében, mindenféle cincogással elnyomnám az utastársak beszélgetését, amit, ha élőben közvetítene valamelyik (öngyilkos)adó, hát így hangzana:
Na, csá, te….(fütty), mit… be….., az…… …… ,te….., ki…. …..
Na, szóval pontok helyén a füttyögések egész szép kis melódiát hoznának össze.
Ja nem is ez az érdekes, hisz nem ezért akarok utazni, hanem mai nappal megszüntetik vámpírságom nagyrészét, és olyan, de olyan ruhát kapnak kis rágókáim, hogy, csak na.
Milyet??? Hát drágát. Nekem. Nagyon drágát.
Mert nem csak a pótlás, a híd is egynek számít, oszt lesz hétből tizenhárom, most lehet szorozni.
“Nem, baj, de végre lesz”…mondja Kedves, mire persze én boldogan bólogatok, én majd tudok rágni, a család meg éhen hal…Persze, Kedves fejébe vette, hogy irány mindenféle kvízműsor, majd szépen visszanyerem. Pont én, aki minden vizsgánál szinte szájzárat kapok, nehéz eldönteni, hogy válaszolok, vagy csak a fogam vacog. Persze, most már lesz mi vacogjon. Meg különben is mondom, én annyi mindent nem tudok, meg más, hogy itthon igen, de ott …de Kedves tudja, hogy én tudom..Azért megható, hogy jobban bízik bennem, mint én magamban…
Azt hiszem iszom egy kávét, kértek ?
Dsida Jenő
Tavaszi ujjongás
Tarka virágnak
Illata kábít, –
Édes a méz mit
Kelyhe kinál;
Lebben a lepke,
Röppen a méh –
Sok kicsi vándor
Kedvese ajkán
Csókra talál.
Nincs ma halál,
Él ma a földön
Mit csak az Isten
Élni teremtett; –
Harsog a himnusz,
Hangos a táj! –
Semmi se fáj,
Minden örömre,
Tűzlobogásra
Szítja a lelket…
Újra születtünk
Zöld lobogóval
Lepkefogóval
Táncra megint!
Csókot a földnek,
Csókot a fának,
Csókot a rügynek,
Mert a hatalmas
Égi Jövendő
Hírnöke mind!
Hallga, mi szépen
Csendül a nóta,
Csörtet a csermely,
Csattan a csók!
Messze az erdő
Lombjai közt a
Nyár keze int! –
Hirdeti minden,
Hirdetem én is,
Itt a tavasz!
Dsida Jenő
Szembekötősdi
Pusztuljon el hát a valóság!
Aludjon el hát minden hős hit!
Gyulladjon ki a fény a bálon.
Mindennél több egy gyermek-álom:
gyertek, gyerekek,
játsszunk szembekötősdit!
(Úgy imádkozom néha magamért:
Kis fiú, jó fiú!
Tisztán-látással meg ne verd őt,
én Istenem;
hadd, ne lássa meg a fától az erdőt!
Haragos lánggal ha világok égnek,
tudjon örülni minden sziporkának,
– tudjon örülni minden kicsiségnek!)
Kössétek be a szememet
Kicsi leány, mehetsz jobbra,
én megyek balra –
Puha szép kezedet
vajon, vajon még megtalálom?
Itt csörög a dió
amott a mogyoró,
-: emitt meg sír valami álom…
Így van jól, gyerekek.
Játsszunk szembekötősdit!
Vissza békés vizekre :-)
Előző bejegyzéssel nem volt szép indítani a napot, éhgyomorra 🙂
Tehát jó reggelt mindenkinek 🙂
Mielőtt belekezdenék apró-cseprő mindennapjaimban, most álljon itt egy ajánlás egy ” éretlenszínűgyümölcs” blogtársunk új munkájáról. Íme! Jó olvasást!
Én igy gondolom !
Nem is tudom, hol kezdjem…
“Napfény”nél jártam tegnap. Tudom, könnyebb, ha nem érintünk semmit, ami politika, nem piszkolódunk be. Ez a post se akar.
Csakhogy attól, hogy nem beszélünk dolgokról, attól még vannak. Bosszantanak, irritálnak, elszomorítanak…Van aki ettől rosszul érzi magát, van aki nem akar részese lenni. Eldönti, hogy köszöni nem kér belőle, nem fogad el semmit- szíve joga !
Én mindig az emberiség elleni legszőrnyűbb dolognak a szabadság megvonását véltem. Persze mondhatjátok, hogy azért, mert onnan jöttem. Igen, biztosan így van. Nekünk Erdélyben a kommunizmus 40 éve nem zajlott békében. Mi, magyarok voltunk a hibásak mindenért. A temetőink tele vannak magyar őseink sírjaival, már ahol megmaradtak, és nem dúlták fel, ennek ellenére már 3-4 évesen sírva mentem fel anyuhoz, hogy ellökött a szomszéd kislány, és azt mondta bozgor -” Mi azzz???” Anyum megölelt és azt mondta, hagyd, kicsim, majd mással játszol. Hamar megtanultam, hogy nekem ez a jelző “jár”, szerintük én hazátlan vagyok, az összes magyarral, és takaródjunk az országból. Meg, hogy miattunk van szegénység, mi csináltuk a háborút és majd ők, megmutatják, hogy kell befogni a szánkat. Ránkszóltak, hogyha anyanyelvünkön beszéltünk, mert az ő földjükön ne, mert a kenyér amit eszünk, az is román…Mondtam anyunak, hogy menjünk haza mamához, ott ő süti a kenyeret, az sokkal finomabb is, és a mienk. Anyum nem magyarázta, csak könnyes szemmel bólogatott, jól van, megyünk…majd megyünk…
Aztán az iskolában lelkesen énekeltünk. Amit tanítottak. Utána elkezdtük érteni a szöveget, és rájöttünk, az ellenség mi vagyunk. Lelkesen dalold csak, hogy Decsebál unokái kiűzik a betolakodókat. Itt ért véget kóristalány létem. A történelem is fura volt. Ha látnátok a régi tankönyveimet, nem hinnétek a szemeteknek. De tudni kellett, mert az volt a tananyag. És közben hallgatni, félreállni az útból, nem kérdezni, örülj, hogy megtűrnek.
Nem szerettem, ki szerette volna ??? Minél többet olvastam, egyre világosabb lett, hogy egy nagy- nagy átverés amiben élünk. Embernek születtél, lételemed a szabadság, az öntudat. De ők akarják előírni mit gondolj mit érezz. Nekik szabad hazudni, neked bólogatni. (kész telekép)
Csáuseszku halott. Itt nincs diktatúra . Itt szabad gondolkodni. Beszélni is.
Kérlek ne ítéljétek el azt, aki úgy gondolja jónak, ahogy neki a lelkiismerete diktálja.
Ettől demokrácia. Hogy jogunk van dönteni. Önmagunkról, önmagunkért. Nem mások ellen !!!
És most, mikor Kolozsváron megint az van, mint régen, mikor a Vajdaságban se jobb, sőt, – mi hallgatunk. Könnyű innen félrenézni, nem látni. De attól még a baj ott van, ahol nem tisztelik az embert. Ahol hazudhatnak és nem mondja senki : állj meg, ez így nem jó.
Mert szerintem, ahol teret adnak a hazug embernek, ott nőni kezdenek a hazug eszmék. Ha hagyjuk a kertben nőni a gazt, kihalnak a virágok.
Ne bánsuk hát azt az Embert aki útálja a hazugságot. (Nem feltétlenűl konkrét személy ! Elég, ha ember nagy betűvel )
Ezt muszáj volt elmondanom.
Elmúlt a hétvége…
Szép napsütéses jó reggelt! Elmúlt a hétvége és nem panaszkodom. A husi finom lett, nekem jó kis izomláz jelzi, hogy nem szokta a paraszt a szántást :-), meg én se a több órás húsdagasztást, sőt a táncikát se.
Kedvesem boldog és elégedett, minden jól sült el (még nekem is )
A meghívottak nagy része eljött, jó volt a hangulat. Ketten hiányoztak családostól, ez okozott is némi orrlógatást, de rászóltam, hogy kicsim, ne azért szomorkodj, ami nincs, inkább örülj annak ami van! Ölelkeztünk és vigyorogtunk. Volt még aki nem ért oda, közte az a két ember, akit én nem szeretek, mondjuk nem is hiányolta őket senki. Úgyhogy kaja, pia, tánc, jó kis beszélgetések, meghatódott Kedves tortát kap, kettőt is, azt se tudja melyiken fújja előbb – na nem a gyertyát, “az égjen még egy kicsit”, inkább a tüzijátékot, mert ő azt akarja 🙂 Hát így. Páromról tudni kell, ilyen nagy bulija még sose volt. Gyerekkora ünnepek nélkül telt, mert anyuka vallása tiltotta, első karácsonya, szülinapja mellettem lett megtartva. Megszerette az ünnepeket, és engem is, hogy általam kicsit teleszórjuk csillámmal azokat a napokat, amik a hétköznapoktól különböznek. Mert kell az embernek a pihenés, az öröm, a feltöltődés, hisz nem könnyű a napi robot, nagycsalád eltartása, a sok munka, kevés pénz, sok fizetnivaló, sőt gondokért se járunk a szomszédba. Nagyon nem hiányzott a költségvetésünknek ez a buli, az tény, de az se hiányozna, hogy besokalljon, és kilépjen ebből a mókuskerékből, ami kicsit se könnyű.
Egyszerűen éreznie kell a szeretetet és a megbecsülést, tőlem, a gyerekektől, a barátoktól, kollégáktól. Mert így azt mondja érdemes, és teszi tovább a dolgát.
Meg mi is. Nekem is jól esett, hogy dicsérték a kaját, ölelgették Kedvest, némelyik még arra is vetemedett, hogy elmondta, hogy irigyel minket, hogy így élünk, szépen, szeretetben. Ő speciel anyagilag sokkal jobban áll, de rég elvált és egyedűl él, most már a gyerekével. Csak azt hiányolja, amit nálunk lát…(abból persze nem biztos, hogy kérne, amit nem lát- de ez csak a saját gondolatom a témához) 🙂
![]()
A meghívottak nagy része eljött, jó volt a hangulat. Ketten hiányoztak családostól, ez okozott is némi orrlógatást, de rászóltam, hogy kicsim, ne azért szomorkodj, ami nincs, inkább örülj annak ami van! Ölelkeztünk és vigyorogtunk. Volt még aki nem ért oda, közte az a két ember, akit én nem szeretek, mondjuk nem is hiányolta őket senki. Úgyhogy kaja, pia, tánc, jó kis beszélgetések, meghatódott Kedves tortát kap, kettőt is, azt se tudja melyiken fújja előbb – na nem a gyertyát, “az égjen még egy kicsit”, inkább a tüzijátékot, mert ő azt akarja 🙂 Hát így. Páromról tudni kell, ilyen nagy bulija még sose volt. Gyerekkora ünnepek nélkül telt, mert anyuka vallása tiltotta, első karácsonya, szülinapja mellettem lett megtartva. Megszerette az ünnepeket, és engem is, hogy általam kicsit teleszórjuk csillámmal azokat a napokat, amik a hétköznapoktól különböznek. Mert kell az embernek a pihenés, az öröm, a feltöltődés, hisz nem könnyű a napi robot, nagycsalád eltartása, a sok munka, kevés pénz, sok fizetnivaló, sőt gondokért se járunk a szomszédba. Nagyon nem hiányzott a költségvetésünknek ez a buli, az tény, de az se hiányozna, hogy besokalljon, és kilépjen ebből a mókuskerékből, ami kicsit se könnyű.
Egyszerűen éreznie kell a szeretetet és a megbecsülést, tőlem, a gyerekektől, a barátoktól, kollégáktól. Mert így azt mondja érdemes, és teszi tovább a dolgát.
Meg mi is. Nekem is jól esett, hogy dicsérték a kaját, ölelgették Kedvest, némelyik még arra is vetemedett, hogy elmondta, hogy irigyel minket, hogy így élünk, szépen, szeretetben. Ő speciel anyagilag sokkal jobban áll, de rég elvált és egyedűl él, most már a gyerekével. Csak azt hiányolja, amit nálunk lát…(abból persze nem biztos, hogy kérne, amit nem lát- de ez csak a saját gondolatom a témához) 🙂
Micsi ? (vagy csevap)/gasztróblog mára
Jaj, hol is kezdjem, mardos a bűntudat…
Egyrészt nagyon várok egy felmentő levelet, mert bántana, ha bántottam volna, nem akartam, szégyellem is magam rendesen.
Másrészt örülök, mert jött egy nagyon kedves embertől egy nagyon kedves levél. Ki gondolná, hogy csak kérni kell, és már kaphat is az ember, jól meghatódtam és ettől egészen feltöltődtem, teljesen jókedvem lenne… már, ha az előző miatt nem furdalna…
Nos, a közérthetőség kedvéért, most (majdnem) átmegyek gasztroblogba.
A tegnap említett miccs, teljes nevén mititei (azt jelenti kicsikék), egy Erdélyben is közkedvelt nyárson sült husi.
Én így készítem :
Előszőr is levescsontból , sok zöldséggel főzők lassú tűznél egy jó csont-alaplét.
(A zöldség kitünő francia salátának)
Amíg ez fő, kétszer ledarálom a ( fele marha, fele disznó) húst. Teszek hozzá fokhagymasót, rendes sót, borsot, borsika füvet (csombort), szódabikarbónát. A kézmelegre hűtött csontlével elkezdem gyúrni, dagsztani, míg majdnem krémszerű massza nem lesz. Közbe-közbe löttyintek hozzá egy kis olajat is.
Hát ennyi. Másnapig hűtőben érlelem. Másnap átgyúrom, kis adagot próbasütök, adott esetben utánfűszerezem, ha szükséges, majd olajos kézzel kb 8 cm-es rúdacskákat formázok belőle. (olyan bélszínrolószerűen)
Pici olajon, serpenyőben is lehet sütni, de grillen az igazi. Mustárral, kenyérrel, esetleg sültkrumplival tálalható. Nem update, de finom 🙂
Amúgy jól vagyok, csak kissé szétszórt.
Marionette
Nem szeretek bábu lenni. Főleg nem, ha dróton rángatnak 🙁
Nos, valami ilyesmit élek meg, úúútálom, ha más találja ki, hogy mit, hol, hogyan. Főleg, ha semmi kedvem sincs hozzá. Csakhogy ez nem rólam szól, Kedves kitalálta, hogy bulit szervez szülinapjára. Ez nem lenne baj, DE :
-1. a kedvenc kocsmájába (még szerencse, hogy aránylag zártkörű)
-2. a munkatársaival, akik közül 1-2-őt nagyon nem szeretek
-3. a másik ünnepeltet látásból ismerem(nem szimpi)
-4. senki nem szervezett meg semmit-tőlem kérdezik mi lesz, mikor én se tudok semmit, azt se, hogy hányan lesznek, mit esznek
-5. kiderült nekem kell megcsinálnom a miccset (ááá Kardfogú segíts! 1kg-nál többet soha nem csináltam!!! )
-6. Fáj a fogam, ami maradt, és szép vámpíros, fáj a fejem, és aludni akarok, és nincs kedvem ehhez az egészhez.
![]()
Amúgy most már Manó jól van, én döglődöm, vagy télleg vámpír lettem, nem nekem való a nappal. Megnyugtató, hogy ez a származás miatt esetleg 🙂 .
Igaz, öröm az ürömben, hogy jövő héten talán kész lesz a fogsorom, tudok majd vigyorogni, ha még lesz kedvem a számla után.
-1. a kedvenc kocsmájába (még szerencse, hogy aránylag zártkörű)
-2. a munkatársaival, akik közül 1-2-őt nagyon nem szeretek
-3. a másik ünnepeltet látásból ismerem(nem szimpi)
-4. senki nem szervezett meg semmit-tőlem kérdezik mi lesz, mikor én se tudok semmit, azt se, hogy hányan lesznek, mit esznek
-5. kiderült nekem kell megcsinálnom a miccset (ááá Kardfogú segíts! 1kg-nál többet soha nem csináltam!!! )
-6. Fáj a fogam, ami maradt, és szép vámpíros, fáj a fejem, és aludni akarok, és nincs kedvem ehhez az egészhez.
Amúgy most már Manó jól van, én döglődöm, vagy télleg vámpír lettem, nem nekem való a nappal. Megnyugtató, hogy ez a származás miatt esetleg 🙂 .
Igaz, öröm az ürömben, hogy jövő héten talán kész lesz a fogsorom, tudok majd vigyorogni, ha még lesz kedvem a számla után.
Na szebb napot nektek!
Dióhéjban a lámaságról
Aki most valami fennkölt eszmefuttatást remél a buddhizmus és a lámák különleges kapcsolatáról, az lapozzon, mert én most itt földhözragadt dolgokról fogok beszélni.
A lámák szeretetre méltó állatok. Csak köpnek.
Nos az én Mimim nem köpködik, helyette én teszem, mert újabban a fogdokinál ez van, Ő csiszol és mondja: köpjön, én meg szót fogadok. Még a végén láma leszek télleg. Vámpírláma.
Na, mai fogdokim lemondva, kissé bosszant is, de így láttam jónak.
Manó ugyanis jól végigaludta tegnap a napot, de estére meg szépen belázasodott. Hát volt már ilyen, nem is ijedtem meg nagyon, csak mikor beadtam a lázcsillapítót, oszt kijött. Na, akkor másképp harcolunk, gondoltam nagy naivan, de sajnos, vesztésre játszottam, mert bárhogy zsonglőrködtem, Manó lámáskodott. Azaz köpött.
Hát evan…változik a gyerek- fiam szerint, még a végén normális lesz, mint a többi :-), mert ugye, évekig ügyesen, a kezébe adtam a bogyót, majd a vizet, és gond nélkül ment minden a maga útján. Most meg már a látványtól is…
Manó perpill jól van, egy kis torokgyuszi tarkítja csupán életünket, de mi az nekünk, fő, hogy apa nincs, de van távirányító, meg áááieel(kis hableány). Ja, meg vajszívűen még a kenyérevést is megengedem csak úgy magára, ahogy Manó szereti. Tehát van öröm, és boldogság. Láz nincs. Ugyanis, hogy befejezzem amit elkezdtem, este 8 körül, hívatom a fiam, légyszi gyógyszertár, folyékony lázcsillapító.Tel visszacsörög : gyógyszertár nuku, csak Pesten, éjjel nincs ügyelet! Hát így okosabbak (és idegesebbek ) lettünk, mert minek is éjjel (este 8) ilyesmi, egy sokgyerekes városban.
Így hűtőfürdő, meg priznic, de hát fostam, hogy jön az éjszaka, jaj mi lesz. A helyi ügyeletesek sajnos, csuda ügyesek, gyorsan beküldenének a kórházba, mert ugye ők nem ismerik a Manót, biztos, ami biztos.Valahogy nincs kedvem még összeszedetni egy kis rotavírust vagy egyéb csodát.
Na, szóval, B terv…Mondom az újszomszédom múltkor mondta, hogy az ő fia is csak a folyékonyat hajlandó, hát szégyen, nem szégyen rákérdezek.
-Sajnos elfogyott (állítólag finom), de van kúp! igaz, ukrán, lévén az a származási országuk. Hát evan, para 1, majd para 2- Nem ismerem, beadjam-e…Az ő kisfiuk 2 évvel fiatalabb…csak nem lesz baj…És láss csodát, szuper volt, nyugodtan, békésen, lázmentesen aludt, jókedvűen ébredt. Sőt, mit neki hétfő, fájó torok, vigyorog és huncutkodik.
Én meg nem merem itt hagyni, mert mi van ha… Tudom, hülye vagyok, vagy túl óvatos. Hisz nem egyedűl hagynám, nem idegenre, de mi van ha…őzsiványsága legtöbbször olyanokat csinál, amit más nem szokott. A láz bármit kihozhat nála, akár epilepsziát is, anno is így kezdődött, jobb, ha itt vagyok, ha kell, tudom mit tegyek, mit adjak, vagy kit hívjak…
Lehet ez már paranoid viselkedés…Illik ez egy lámához ????
