Mert igéretek jöttek, mi hittük, illetve reméltük a beteljesítését, Kedves ment, na persze, nem az igéret főldjére, hanem a kedvenc helyre (kiskocsma), ‘oszt mivel gépnek lába nem nő, így maradt…Pedig vészesen közeleg a jótállási idő vége, tényleg át kéne nézetni, de hiába…Tehát gép itt, ami jó, de átnézetés már megint csúszóba, ( csak halkan jelzem, hogy már legalább két hónapja megy az ígérgetés) ami nem jó.
Hát így, mintha táncikálnánk, egy lépés előre, egy vissza, vagy kettő, mikor milyen a ritmus. A hétvégénk is ennek jegyében telt el.
Külső lépcső elkészítése spontán, mintegy véletlenűl beindult, amiért egy jó barátunknak tartozom hálával, mert jött, látott, és már hegesztett is, apa kissé kábultan megjön, nagyot néz! “-Nahááát”-, aztán segítségként :”- Gyere, ne halj szomjan! “-oszt’ munka abbahagy, üveg nyit, pohár csendűl. Én meg csöndesen morogva tovább írtom a tarackot(írtanék én mást is), meg ásó-kapa, árvácska…közben nézem, morgom, hogy úristen, mennyi minden nem ott, nem úgy van, sose lesz rend…de sebaj, már udvar közepe tele szép, vastag csövekkel, u-gerendákkal, meg itt egy hosszabító, ott egy trafó…De ! ! ! lesz lépcső, lesz rend. Egyszer…
Mert vasárnapra csak izomláz, meg zsebláz, mert csak egy szál zártszelvény még, és némi fúrószár, +ez+az, ja, és reggeli előtt egy kis vodkát, utána némi sőrt, ja és a bográcsba készülő marha szégyellős, kell még hozzá, kevéskének bizonyul, sok lesz az éhes száj…Hát így, visít a flex, csattog a balta a másnapos, szótlan Kedves nagy fejfájással készíti a bográcsalávalót. Én meg bennt a belevalót, mellévalót. Fiam ügyesen segít a Szakinak, aki, nagyon remélem, most nem hozza a Mekkmesteri mivoltát, mert csinált ő már kész garázskaput a tágas műhelyében, csak azt felejtette el, hogy ugye az ajtó, az nem garázsméretű…
Szóval a lányok, most szám szerint négyen, körülöttem sertepertélnek, teszünk- veszünk, egészen idilli minden. Délben megjön jóbarátnőm, Szaki felesége, én hiszem, hogy kinnt az italfogyasztás beszüntetve, lépcső kezd látványos, felismerhető formát ölteni, marha puhul, ízesedik Kedves fakanalától.(vagy mittoménmitől)
Nap szépen sűt, hónapokat hozunk be a beszélgetésben, mindenki nyugodt és boldog, bosszúságot csak a szomszédék okoznak egy kicsit, mert hozattak 7 éves fiacskájuknak egy 6 hetes labrador-kölyköt, de elfelejtették elmondani a gyereknek, hogy ez nem mű, hanem élő, talán nem kéne kínozni. Nehéz szótlanul nézni, ahogy rángatja két lábától fogva. Közben kutya nyűszít, gyerek visít. Hát szóvá tesszük, kedvesen, kultúráltan(…) nem nagy sikerrel…Ez van, nem vagyunk egyformák…
Na, rövidre zárva, kaja kész, isteni lett, mindenki vidám. Lépcső abbahagyva, már csak a fokokat tartó száracskák hiányoznak.
És eljön a búcsú pillanata, Szaki családdal beül a céges autóba, egy böhöm nagy dobozosba, és indulnak kifele. Kerítés szépen végigsímogatva visszapillantótól, aztán Ccsaattt ! -és Szaki majdnem sírva üvőlt…Hát az ijedtség igen nagy volt, mert a csatt helyszínén villanyóra, gázcsonk, ja és a kapu – aminek egyik szárnya kajlán lógó állapotot vett fel. (Szerencse a szerencsétlenségbe, hogy közművek nem sérültek) Most se nagyon értem, hogy sikerült, de a hátsó lámpa totál tőrve, meg egyéb kisebb-nagyobb horpadás, repedés és egyéb seb csúfítja, az alig egy hónapos új autót. Barát-család egymással veszekszik, mi nagyon ijedten csöndben pislogunk, Kedves visszailleszti a szerencsére nem letőrt, csak kipattant oldalalkatrészt…
Ha visszatekerhetném az idő kerekét, ezt bizony kivágnám…
Ja, és a kazánházba rejtett piát is eltüntetném, de így csak az üres dobozokat szedegetem össze, igen rossz szájízzel.
Mégis öröm, hogy hétfő van :)!
Imádom, milyen humorral tudod fogadni a kellemetlen dolgokat is. Egészen felvidultam. :)))) Reggel találkozunk? :)))
Drága sör volt!
Szép napot, meg kettőt előre! 🙂
Erre, csak azt tudom mondani, hogy esemenydus vasarnap. :))