Már
írtam ezt-azt Kedvesről, életem párjáról. 19 éve húzzuk együtt életünk
igáját,anélkül, hogy nagy szavak, ásó-kapa és egyebek lennének
közöttünk. Persze, volt nálunk is vihar, meg csönd, meg újrakezdés.
Vannak
dolgai, amit nem szeretek annyira, de elfogadom,és ezzel így van ő is.
Tudom, nem divat egy ilyen hosszú kapcsolatot fényezni, de most,
kapaszkodjatok, meg, erre készülök. Mert ha képes vagyok morogni rá,
akkor képes kell lennem dícsérni is. Nem is nehéz. Van néhány nagyon
fontos dolog közöttünk, ami segít. Ilyen az, hogy szeret. Meg az, hogy
tisztel, nem alázna meg sem szóval, sem tettel. És amit nagyon szeretek
benne, meg tud nevettetni. És tud bizakodó lenni akkor is amikor én már
lerágtam a szám szélét.
Nnna ,
attól még ne higgyétek azt, hogy olyan szirupos, habos felénk az élet.
Ő egy szeretetéhes, nagyra nőtt rokkersrác ma is. Kissé felelőtlen,
kissé őrült.
Minap
(nem tudom a géphiány tette, vagy a Manó betegsége, vagy minden
együtt) kissé nyűgösebb, durcásabb voltam. Nehezményeztem a
kocsmázását, morogtam, hogy idő, pénz, meg persze, itthon hiába vár
minden…na, szóval sárkánykodtam. Békített, kedveskedett, de nem
voltam túl látványosan békülős hangulatban. Vacsora, én utána
átvonultam “csakazértisBarátokköztetnézni” a gyerekekhez, mire
bementem, már békés szuszogás jelezte, hogy az éjszaka bizony alvásra
való.
Másnap
ugye, korán munkába indult, eltelt a nap. Késő délután volt, amikor rám
csörög, hogy szeretné, ha készülődnék, mert az egyik ismerősünk
halászlét főzött, és vár minket, pár perc és jönne értem. Vonakodom,
húzogatom a számat, hogy ááá, én neeem, gyere csak haza, majd
megbeszéljük..-(hát persze, csak kéretem magam egy kicsit). Alig pár
perc telt el, épp hogy eldöntöttem, hogy melyik nadrágom, melyik polóm
lesz megfelelő, már megint csörög a telefon.
Kedves: – Kérlek, siess, mert busszal megyünk érted!
Én- meglepődve : Milyen busszal???
K. : Hát sárgával!!!, siess !!! 🙂
Nos, azt
tudni kell a dologhoz, hogy nagyon szűk a mi utcánk. A sárga busz meg
tényleg sárga, pont olyan, mint a távolsági buszok, amik a V….N
céghez tartoznak (sőt, tényleg az). 🙂
Hogy
mekkora őrültség volt bearaszolni vele, azt nem is ragozom. Azt se,
hogy az egész utca (most se értem, egész nap kihaltnak tűnik) kinnt
bámult ! Volt aki látványosan morgott is…
De ők megálltak, ajtó kinyit, Kedves leszáll, és felsegített :-))) és úgy mosolygott rám !!!
Volt benne valami , nem is tudom , mi a jó szó rá ? – szerelmes, őrült, romantikus ?
Bár
abban már igencsak ijedtség volt, hogy a sarki villanyoszlop
rögzitőkötelébe beakadt valami kis kiálló alkatrész, majdnem baj lett,
de az őrangyalaink éberek voltak. 🙂
Egy pohár Martini után, már el is múlt az ijedtségem, azóta csak cinkosan vigyorgunk Kedvessel.
(Azt is
belesusogta a fülembe, hogy tök, jó, hogy a szomszédnál most szép nagy
placcot füvesítenek, mert az esküvőnkre helikopáterrel jön értem 🙂 ! )