A május az egyik legszebb hónap. Mintha az időjárás is szerelmes lenne, napról napra szebb arcát mutatja. Porcica írja róla, hogy szülinapos. Bizony, nálunk is az.
Rögtön, az első napja nekem apukámról szól.
Jó volt hallani a hangját, mert annak ellenére, hogy már második hónapja alig tud felkelni az ágyból, még mindig derűs, vigasztaló, pedig a tortán, amit nem én vihettem el neki, bizony a 76-os szám állt. Milyen az, hogy csak gondolatban tudom megölelni, hogy csak a telefonban mondjuk egymásnak a szép szavakat? Ezt csak az ismeri, aki megismerte a távollét poklait is. (De sebaj, hónap végén megyek, látni fogom, csak várjon meg.!)
Anyák napjára is csak gondolatban zarándokoltam abba a hegyoldali, csöndes temetőbe, bár azt hiszem a rózsabokromon, csak neki nyílt ki az első virág.
Közben meg, a hónap közepén, a legjobb barátnőm is vénül ( ma elő- szülinapi buliként megyek át hozzá tapétázni).
A május szép, csak néha úgy érzem, mintha itt lopakodna nesztelenűl az ősz.
Sziasztok lányok!
Kedves Gagó, nem szabad lépcsőnek lenni, csak korlátnak!!!
🙂 Hogy megkapaszodhasson, ha muszáj
Draga Magnoli!!
A tavolsag, az borzaszto nyomaszto tud lenni idonkent. A gondolatok, amiket megint leirtal, nagyon szepek!!
Az ősz, az minden pillanatban ott lopakodik, “valamitől mindig búcsúzunk”- Reményik is megírta:)
Nagyon jó téged olvasni, és szeretem a történeteket a Te nézőpontodból! Onnét mindig szépek! 🙂
Ó, Magnoli, úgy szeretlek 🙂 Szép májust neked!!!!!!!!!!!!!!