Sziasztok.
Hihi, tegnap pont nem arról írtam, ami miatt mocorog ez-az a szürkeállományomban.
(Szóval egy mondatra futotta. Mert kissé bajlódom egy barátnőmmel, vagy magammal, holott tudom, hogy mi emberek folyton változunk, mikor erre, mikor arra.) Aztán ideülök ma reggel, kukucs ide-oda.
Már nem először történik, hogy megdöbbenek. Van itt ez a lány. Fiatal, törékeny, csupa mosoly, és olyan igazi harmónia, bölcsesség, belső derű árad a soraiból, és belőle személyesen is, hogy csak kerekedik a szemem. Már elkapott párszor a késztetés, (igaz, eddig lebeszéltem magam róla), hogy levelet írok neki, mert betolakodnak ilyen kérdések, hogy:
-kik a szüleid, hogy neveltek, hol jártál te iskolába, milyen tanárok, barátok vettek körbe?(Petőfi után szabadon) és ilyenek. Mert valakik nagyon jó munkát végezetek! Vagy mint alapanyag eleve a jóra születtél?
Szeretném, ha, mint szülő, megtanulhatnám, hogy kell ezt csinálni (közben meg úgy érzem, ezt nem lehet tanulni). Jó lenne, ha ilyen felnőtt lenne a lányomból.
Nna, szóval ezt már nem tudtam magamban tartani, de nagyon felnézek rád, Napsugárlány :-). (Tényleg, már jó ideje így becézlek, pedig nem is tudom, elfogadod-e)
Amúgy meg szép hétvégét mindenkinek!