Madarak és egyebek

Említettem már nektek, hogy az új
szomszédasszonyom felvidéki. Nem vagyunk egy hullámhosszon, nagy
barátok nem leszünk, de jó szomszédként mindig váltunk pár szót
egymással, ha látótávolságba kerülünk. Én külön élvezem ízes beszédét,
hiszen számomra sokszor ismeretlen, furcsa szavakat, szóösszetételeket
használ.

Nem szeretek pletykálkodni,
(dehogy nem) , :-), na, szóval kimentem minap teregetni a teraszra.
Látom, szomszédék keresgélnek valamit az alig sarjadzó fűben. Köszönünk
egymásnak, mire asszonyka nekem szegezi a kérdést:

   – Babika, ( mellesleg legtöbben így szólítanak) nem láttad a madarat?

   -(döbbenten, kikerekedett szemmel visszakérdezek)-milyen madarat????

   -hát ami lecsipkodta a borsóm levelét !

Nos, itt férje nevetve közbeszólt, hogy
persze, szomszéd csak ezt leste, egész áldott nap neked. Hát tény, nem
láttam A madarat, de megjegyeztem, hogy lehet az bogár is …Rá pár
percre, férj locsolni kezd, most ő szól, hogy

” nézd már, mik ezek az üsvények???

(????) Hát úgy gondolom jó a szemem, de nem láttam a kerítésen túl, kb
10 méternyire tőlem semmit sem. Már gyanúsítani akartam a kutyámat,
mire kiderült, hogy a föld kissé megemelkedett itt-ott, mittudom én,
milyen bogár, vagy giliszta sétált össze-vissza. Hát így…De biztos,
ami biztos, ők  úgy döntöttek, hogy csak a madárral van a baj, így
fellobogózták közös kerítésünket “szép” szalagra vágott tesco-s
zacsikkal, meg a telek közepébe is szúrtak két karót, az is
fellobogózták, (szintén teszkóssal), meg az egy sornyi borsó fölé is díszitettek. Hát no comment…

Vessetek meg, sajnos nem értek a
földműveléshez, lehet, hogy így kell, de én nem hiszem, hogy a fekete
rigók, a rozsdafarkúak, verebek és társaik olyan nagy pusztítók
lennének. Sőt, és ebben lehet, hogy tévedek, de mintha ők  a bogarakat
csipegetnék. Sebaj, majd ők is ámulnak télen, ha észreveszik, hogy
hülye szomszédasszonyuk(én), képes madáreledelt venni és etetni
ezeket.(Hihi) Mert én nagyon szeretem őket, sokkal jobban, mint a
papagájt a ketrecbe.

Az a párom heppje, hogy nagy madárketrecet akar a kert végébe. Bele
csupa “haszonállatot” : selyemtyúkot, papagájokat, valami diszkacsákat,
vagy miket, és  pintyeket akar telepíteni. Mondtam neki, hajrá, ha a
házon kívül van, nem bánom, csak a röpde legyen tágas, esztétikus és
kényelmes a benntlakóknak. Meg okosan megtervezett, hogy jól takarítható
legyen.

Ezen felbuzdulva, elvitt a
fogtechnikusához, mert ő ott látott olyat, amit nekem is látnom kell.
Hát, bizony, volt mit néznem, szemem, szám tátva maradt, szavam elállt.

Amit ott láttam, bizony a legnevesebb
szakújságokban is megállná a helyét. Csodaszépen kialakított kert, tó,
épületek, utak, növények. Harmoniában a természettel, mintha csak úgy
alakult volna, minden a helyén, pont úgy, pont ott, ahova a szem
kívánná. Egyszerű és pont ettől szép.

(Bevallom nektek, van több 
egy rossz szokásom: általában megnézem ami tetszik és közben eljátszom
a gondolattal, én azt oda tenném, azt kivenném, oda egy kis fényt
csempésznék, vagy színt, vagy ilyenek. Persze nem szólok, hisz mért
szólnék, nem az én világom, nekik így tetszik, de ha…, akkor…Nos,
most először nem volt ilyen. minden úgy volt, ahogy én is …Meg is
lepődtem! És ez még nem is elég, a sráccal beszédbe elegyedve, szóba
jött az én megálmodott kerti grillezőm, amit építeni akarok, csak előbb
várnom kell a tereprendezést, és kérdi, hogy mint, miből, mondom, 
fehér mészhomok tégla, belül samott a tűztérhez, itt kör alakban a
bográcsozó, ott a grillező, meg a raktér, meg a tető fölötte, persze, 2
gerenda, osb, háztetőböl kimaradt zsindely. És láss csodát! fél
szavakból is értette, pedig már volt akinek le is rajzoltam, mégse…és
élvezte, hogy nézegettem, fogdostam a kiálló cseppkőszerű álmenyezetet,
a rejtett világítást és egyéb kis finom megoldásokat, amitől olyan lett
amilyen…Ja, mert voltak ám tényleg csudamadarai is, szépen, ott, ahol
kell, úgy, ahogy…(Azt mondtam, hogy sk. csinált mindent???)

Meg elvitt minket a földjére, ahol nagy
tavat és pihenőtanyácskát akar. Csak, mert ott fészkelnek az egyik
homokos részen a gyurgyalagok, azt látni kell!( sajnos, mi pont nem
láttuk csak a lyukakat, amit ástak, mert ott fészkelnek. :-).

Aztán lekéstük a fözőversenyt, de láthattuk a koncertet, ami nem a mi világunk, mert szép az aranyeső, csak…nnna mindegy.

De egy a lényeg, este szedegetem be a ruhát, mikor valami röpködésre lettem figyelmes. A háztetőnk csúcsa alatt van egy gerenda, és ott egy madárpár nagy serte-pertlést művelgetett. Annyira megörültem, bárcsak fecskék lennétek! de ha nem az se baj! Kedves benntről figyelt, mit nyújtogatom a nyakam fölfele. Gyanús viselkedésem kicsalta, mondom neki, nézd madarak, talán fecskék! (már alaposan sötétedett, csak a körvonalaik látszódtak). Kedves hunyorít fölfele, még annyira se lát mint én, de megjegyzi:” Akkor csak jó ez a ház!, mert madár csak oda fészkel! ” jaj, olyan jó melegség járta át a szívem. Csodálkoztok? ja, megnéztem azóta fényben is, nem fecske, talán rozsdafarkú.

Majd holnap mesélek a mai napról is. Kösz a jószavakat, puszi nektek 🙂