Bee happy!

Lehetnek
egyéni eltérések a kedvezményekben, (betegségtől, lakhelytől függően)
érdemes külön utánakérdezni, ha valamelyiket igénybe akarjuk venni.

1. a bölcsis/ovis/iskolás étkezésben 50 % (100%) támogatást lehet kérni
(az orvosi papír és emelt pótlékról szóló igazolás leadásával)

2.
a budapesti tömegközlekedésben ingyen utazhat 6 éves kora után is EGY
FELNŐTT KISÉRŐVEL EGYÜTT (a Magyar Államkincstártól kapott EREDETI
igazolást kell bemutatni az ellenőrnek) http://www.bkv.hu oldalon
olvasható

3. vonaton és távolsági buszon 90 %-os kedvezmény, + 1 fő kísérőnek is !!!
http://www.elvira.hu oldalon a vonat-kedvezmény olvasható

4. alanyi jogon jár közgyógyigazolvány

5. 10 éves korig vehető igénybe GYES, mellette 8 óra munkával

6. ingyenes tankönyvek az iskolában

7.Parkoló kártya (pl. mozgáskorlátozottság vagy autizmus estén)

8.-
gépjármű adó mentesség (ha több autó van, akkor arra jár, amelyikre a
kevesebbet kell fizetni) pl. mozgáskorlátozottság esetén

9. víz/csatorna díjba kedvezmény járhat (Önkormányzatnál lehet intézni)

10. 1500 gr alatti koraszülötteknek 3 éves korukig jár az emelt családi pótlék.

11.
Aki emelt családi pótlékot kap, és/vagy gyesen van tartósan beteg
gyermekkel, ott a napköziellátás (óvodában is, ez a délután) jár,
vagyis maradhat a gyerek napköziben. Aki viszont GYET-en van, vagyis
főállású anya (3 gyerek után), annak a gyermeke nem maradhat, csak napi
5 órát az intézményben, ellenkező esetben vissza kell fizetnie a
magasabb járandóságokat.

http://www.babaszoba.hu/forums/topic?tid=259319

 Szép, napsütéses reggelre ébredtünk, miután Manó kirángatott a puha ágyból és kikunyizta a reggeli meséjét, hát felszöktem ide a kávémmal. Hoztam nektek is:

A háttérben a tévé a híradós szőrnyüségeit sorolja, de nem akarom hallani, így inkább olvasgattam. Pumicicánál megtaláltam Lili lányának a képelérhetőségét, (kornera.deviantart.com/gallery)és jól megnézegettem ezeket a szép, színes, dinamikus alkotásokat. Gratulálok neki, így halkan, és csak remélem, hogy jövő héten sikerül egy szabad pár órát alkotni, és felszökni, megnézni élőben, mert úgy az igazi. Pesti csajok, mit szóltok? – nem talizunk?
Na, pussz mindenkinek, megyek, tartozom Katának egy szánom-bánom levéllel.
Ja, és nem mellesleg vár a taposómalmom 🙂

Kedves olvasóim, ismeritek-e a túróspuliszkát?

Ettetek-e már fatányérról, ahogy ott remeg, illatozik, gőzölög ez az egyszerű, juhász(vagy szegényember)étek ???

Elkészíteni nem ördöngösség. Csak egy kis kukoricaliszt kell hozzá( de
dara is megteszi), meg némi szalonna, öklömnyi túró(juhtúróval az
igazi).

Az igazi, régi recept szerint valahogy úgy kell nekikezdeni, hogy
elszaladsz a forráshoz tiszta vízért. Közben nem árt némi rőzsét
begyűjteni, hogy könnyebb legyen a tűzrakás. Utadon, mig kancsód
megtelik vízzel, hátad tűzrevalóval, okosan teszed, ha feltöltöd szemed
a szerte heverő szépségből, orrod a fenyves gyantás illatával és lelked
hálával, hogy itt lehetsz.Visszaérve , gondosan tüzet gyújtassz,
felteszed a vizet forrni. Mikor a harmatcseppek felszaladnak elfecsegni
titkaikat a felszínre, kis sót raksz bele, és jó szívvel gondolsz a
bányászra, aki hozta neked.  ezután előveszed a kis zsákot, amit nénéd
szőtt, varrt (még egy kis hímzett kalászt is csempészett rá) és
óvatosan kiemelsz egy maréknyi lisztet. Megcsodálod mélysárga színét,
és szépen adagolva, beleengeded a víz közepébe, hagyva, hogy szép
halmot alkosson( ha többen vagytok, ismételd meg!), majd türelmesen
kivárod, hogy rábugyogjon a víz, mint fordított vulkánkitörés. Aztán
félreveszed a tűzről, asztalkendővel letakarva kissé pihenni hagyod,
addig előveszed a fakanalat, a kisszéked és mellételepszel. Itt
kezdődik a te munkád neheze. Ritmusosan, egyenletes mozdulatokkal addig
kell kevergetni, míg nem marad benne csomó. (Közben dúdolni, vagy
füttyögni ajánlatos, már csak a ritmus miatt is) Egy lábasban
megpirítod a csinosra vágott szalonnát, jól elmázolod az oldalán, hogy
fényesen várja a tápláló csodát, majd kiveszel belőle, csupán az alján
hagyjál néhány pajkos pörcöt. A puliszkát deszkára borítod és
kendermadzaggal felszeleteled, de ne cikkekre, mint a sajtot szoktad,
hanem víszintesen kanyarítsál le belőle egy-egy gurigát. Ezt nagy
gondossággal csúsztasd a fénylő lábasba, fröcsköld meg a
szalonnazsírral , majd morzsolj rá a túróból. Ennyi az egész. Addig
rétegezed, míg van mit. A tetejére ügyelj,hogy puliszka kerüljön, és a
pörc java. Ízletes étel, jó alapja a későbbi munkáidnak.

Hát valahogy így mesélte volna nagyapám. Már ha mesélt volna, mert
bizony a beszéd nem volt a kenyere, de a puliszkát mindig ő keverte, s
hümmögött hozzá “hm-hm-hmhmhm. ” Dünnyögését néha ma is hallani vélem,
pedig már régen “odaát” dünnyög. (hogy pontosan hol, azt ne firtassuk)

Hát ezt most esti mesének hoztam, de mivel tisztában vagyok tökéletlenségemmel, álljon itt neketek egy kis igazi mese, a funtinelli boszorkányból:

“Amennyi az éjtszaka, annyi a nappal. Amennyi az öröm, annyi a
bánat. Minden nappalhoz szükséges egy éjtszaka, és minden éjtszakához
szükséges egy nappal. Minden éjtszaka sok-sok gyermeket csinálnak ezen
a világon, hogy legyen mért dolgozzanak és éljenek nappal az emberek.
Minden bánattól megnõ az ember itt bent egy kicsit, itt bent – ujjával
néhányszor rákopogtatott keszeg mellére -, itt bent, érted. Megnõ az
ember, meglombosodik, mint a fa. Megtanul valamit. Mint a fa, a lombja
által. Több napfényt magába szívni, ameddig süt a nap, és félretenni
belõle valamit a levelekbe… érted? Jobban örvendeni az örömnek,
érted? És félretenni belõle valamit. Ehhez kell értsen az ember. És
erre való a bánat, hogy megtanítsa. Éppen annyi van belõle, mint az
örömbõl. Éppen annyi. Úgy, mint a nappal s az éjtszaka. A különbség
csak az, hogy a nappal s az éjtszaka dolgát elrendezte az Isten. De az
öröm s a bánat dolgát nem rendezte el. Azt csak kiporciózta éppen, mint
ahogy a juhoknak a szénát porciózza az ember. Hogy ennyi jut ebbõl, s
ennyi abból. Ez a kommenció. Az öröm. Meg amit fizetni kell érte. A
bánat. Ennyi jár. Akár tetszik, akár nem. Ennyi jár, s ez elõl nem
lehet megszökni. Mármost, aki nem egyformán osztja be, hanem elõbb
végez az örömmel, annak a végin csak a bánat marad. Így van ez. Meg
kell enni! Ezt is, azt is. A puliszkát is, a túrót is. Aki nem keveri
össze ésszel a kettõt, hanem elõbb fölnyalogatja a túrót, annak a
végire üresen marad a puliszka…!

… Aki mindég csak puliszkát eszik, mindég csak puliszkát,
akarattal… s a túrót félreteszi… annak vigyáznia kell, nehogy végül
is a túró megromoljék… Ami pedig másokat illet…, nem kell irigyelni
azt, aki mind csak pusztán eszi a túrót. A puliszkát, tudod, azt
mindenkinek meg kell ennie! Én tudom ezt, én… nekem elhiheted. A
puliszka, az nem romlik el. Az nem. Azt bizony meg kell enni, mind egy
szemig. Ha öregen is, ha kutya-fáradtan, kutya-magányosan is. Azt meg
kell enni. Nincs meghalás addig, míg az utolsó keserû morzsát is föl
nem szedte az ember. Az így van.”

 Tegnapelőtt kora hajnalban felpakoltunk, és vittük Manót a dokihoz. Most a lába miatt mentünk. Bátran, busszal, bizakodva. Mármint, hogy jó napnak nézünk elébe. Hogy Manó nyugodt lesz, jókedvű, készséges. Vonzottuk minden idegszálunkkal, mindhárman, hisz, úgy álltuk körbe, mint három testőr, amit őhuncutsága nagy megelégedéssel nyugtázott. Szegény fiam vállalta a Manócipelést, Nagylány hozta a túlélőcsomagot, én meg …na szóval, sürögtem, forogtam, lábatlankodtam, meg jegyet vettem, vagy mondókáztam, vagy bejelentkeztem, vagy csak vigyorogtunk ide-oda.

(előzmények: tavaly Manónak a plüssoroszlán eltőrte a combcsontját, velőűrsínezéssel rögzítették, így nem volt gipsz. Hát a telefonban megbeszéltük, hogy itt az ideje visszaszolgáltatni nekik a kicsit sem olcsó de nagyon jó fémkütyüt.) Zsúfolt, levegőtlen Volánbusszal bementünk Pestre, aztán lépcsőn le, metro, majd lépcsőn fel, villamos, és már ott is voltunk a Baleseti korházba, már csak félórás keresgélés a különböző bejáratok között,  megtaláltuk a recepciót. Aztán vártunk és vártunk…rengetegen voltak. Manó kezd egyre idegesebb, rémültebb lenni. Végre jön a beutaló rtg-re. Lemegyünk, és ott talán még többen csücsülnek, vagy álldogálnak, vagy ilyenek. Egy szem röntgenes dolgozik, jó ismerősünk, Kedvesnővérkének hívom, bár ezt az ott áldogálló (helyes) fiatalember igen nehezményezte, nem volt humora venni a hangsúlyomba rejtett gonoszkodást. Minket meglátva, vágta is a kis fintorait…Hát igen, Manó nem az a “feküdj mozdulatlanul” fajta. Főleg, hogy bennt sötét van, hideg, és csúnya ijesztő hangja a gépnek.

Miután jól elkészültünk, meg ki,  és még vártunk 2 órát végre megjött a dokink, aztán egyezetettünk és jövő hó 3.án fekszünk, másnap műtét. Tehát elment a délelött max 20 percért.

Busz lekésve, újabb majd 2 óra várakozás a Népligeten, aztán a meleg buszban végigüvöltött és végigharcolt út után hazaértünk.

Ja, azt mondtam, hogy az országos baleseti kórház, ami gyerekekkel is foglalkozik, egyszerűen nem is gondolt arra, hogy a járóbeteg részen egyetlen egy pelenkázót létesítsen?

Említettem már nektek, hogy az új
szomszédasszonyom felvidéki. Nem vagyunk egy hullámhosszon, nagy
barátok nem leszünk, de jó szomszédként mindig váltunk pár szót
egymással, ha látótávolságba kerülünk. Én külön élvezem ízes beszédét,
hiszen számomra sokszor ismeretlen, furcsa szavakat, szóösszetételeket
használ.

Nem szeretek pletykálkodni,
(dehogy nem) , :-), na, szóval kimentem minap teregetni a teraszra.
Látom, szomszédék keresgélnek valamit az alig sarjadzó fűben. Köszönünk
egymásnak, mire asszonyka nekem szegezi a kérdést:

   – Babika, ( mellesleg legtöbben így szólítanak) nem láttad a madarat?

   -(döbbenten, kikerekedett szemmel visszakérdezek)-milyen madarat????

   -hát ami lecsipkodta a borsóm levelét !

Nos, itt férje nevetve közbeszólt, hogy
persze, szomszéd csak ezt leste, egész áldott nap neked. Hát tény, nem
láttam A madarat, de megjegyeztem, hogy lehet az bogár is …Rá pár
percre, férj locsolni kezd, most ő szól, hogy

” nézd már, mik ezek az üsvények???

(????) Hát úgy gondolom jó a szemem, de nem láttam a kerítésen túl, kb
10 méternyire tőlem semmit sem. Már gyanúsítani akartam a kutyámat,
mire kiderült, hogy a föld kissé megemelkedett itt-ott, mittudom én,
milyen bogár, vagy giliszta sétált össze-vissza. Hát így…De biztos,
ami biztos, ők  úgy döntöttek, hogy csak a madárral van a baj, így
fellobogózták közös kerítésünket “szép” szalagra vágott tesco-s
zacsikkal, meg a telek közepébe is szúrtak két karót, az is
fellobogózták, (szintén teszkóssal), meg az egy sornyi borsó fölé is díszitettek. Hát no comment…

Vessetek meg, sajnos nem értek a
földműveléshez, lehet, hogy így kell, de én nem hiszem, hogy a fekete
rigók, a rozsdafarkúak, verebek és társaik olyan nagy pusztítók
lennének. Sőt, és ebben lehet, hogy tévedek, de mintha ők  a bogarakat
csipegetnék. Sebaj, majd ők is ámulnak télen, ha észreveszik, hogy
hülye szomszédasszonyuk(én), képes madáreledelt venni és etetni
ezeket.(Hihi) Mert én nagyon szeretem őket, sokkal jobban, mint a
papagájt a ketrecbe.

Az a párom heppje, hogy nagy madárketrecet akar a kert végébe. Bele
csupa “haszonállatot” : selyemtyúkot, papagájokat, valami diszkacsákat,
vagy miket, és  pintyeket akar telepíteni. Mondtam neki, hajrá, ha a
házon kívül van, nem bánom, csak a röpde legyen tágas, esztétikus és
kényelmes a benntlakóknak. Meg okosan megtervezett, hogy jól takarítható
legyen.

Ezen felbuzdulva, elvitt a
fogtechnikusához, mert ő ott látott olyat, amit nekem is látnom kell.
Hát, bizony, volt mit néznem, szemem, szám tátva maradt, szavam elállt.

Amit ott láttam, bizony a legnevesebb
szakújságokban is megállná a helyét. Csodaszépen kialakított kert, tó,
épületek, utak, növények. Harmoniában a természettel, mintha csak úgy
alakult volna, minden a helyén, pont úgy, pont ott, ahova a szem
kívánná. Egyszerű és pont ettől szép.

(Bevallom nektek, van több 
egy rossz szokásom: általában megnézem ami tetszik és közben eljátszom
a gondolattal, én azt oda tenném, azt kivenném, oda egy kis fényt
csempésznék, vagy színt, vagy ilyenek. Persze nem szólok, hisz mért
szólnék, nem az én világom, nekik így tetszik, de ha…, akkor…Nos,
most először nem volt ilyen. minden úgy volt, ahogy én is …Meg is
lepődtem! És ez még nem is elég, a sráccal beszédbe elegyedve, szóba
jött az én megálmodott kerti grillezőm, amit építeni akarok, csak előbb
várnom kell a tereprendezést, és kérdi, hogy mint, miből, mondom, 
fehér mészhomok tégla, belül samott a tűztérhez, itt kör alakban a
bográcsozó, ott a grillező, meg a raktér, meg a tető fölötte, persze, 2
gerenda, osb, háztetőböl kimaradt zsindely. És láss csodát! fél
szavakból is értette, pedig már volt akinek le is rajzoltam, mégse…és
élvezte, hogy nézegettem, fogdostam a kiálló cseppkőszerű álmenyezetet,
a rejtett világítást és egyéb kis finom megoldásokat, amitől olyan lett
amilyen…Ja, mert voltak ám tényleg csudamadarai is, szépen, ott, ahol
kell, úgy, ahogy…(Azt mondtam, hogy sk. csinált mindent???)

Meg elvitt minket a földjére, ahol nagy
tavat és pihenőtanyácskát akar. Csak, mert ott fészkelnek az egyik
homokos részen a gyurgyalagok, azt látni kell!( sajnos, mi pont nem
láttuk csak a lyukakat, amit ástak, mert ott fészkelnek. :-).

Aztán lekéstük a fözőversenyt, de láthattuk a koncertet, ami nem a mi világunk, mert szép az aranyeső, csak…nnna mindegy.

De egy a lényeg, este szedegetem be a ruhát, mikor valami röpködésre lettem figyelmes. A háztetőnk csúcsa alatt van egy gerenda, és ott egy madárpár nagy serte-pertlést művelgetett. Annyira megörültem, bárcsak fecskék lennétek! de ha nem az se baj! Kedves benntről figyelt, mit nyújtogatom a nyakam fölfele. Gyanús viselkedésem kicsalta, mondom neki, nézd madarak, talán fecskék! (már alaposan sötétedett, csak a körvonalaik látszódtak). Kedves hunyorít fölfele, még annyira se lát mint én, de megjegyzi:” Akkor csak jó ez a ház!, mert madár csak oda fészkel! ” jaj, olyan jó melegség járta át a szívem. Csodálkoztok? ja, megnéztem azóta fényben is, nem fecske, talán rozsdafarkú.

Majd holnap mesélek a mai napról is. Kösz a jószavakat, puszi nektek 🙂

  Egész heti vidéki munkája után  párom hazajött. Fáradt és nyűgös. De holnap vinni akar fözőversenyre, mert már rám fér egy kis mulatság-szerinte 🙂 . Jaja, és nagyon tetszik neki a falam, mondta, hogy hajrá, ez olyan jó, hogy meg kellene csinálni még ezt is, meg azt is (hihi). Még a fiam véleményét is kikérte!(na ilyen se volt még!!)

Azért, persze a záróakkord az volt, hogy megkérdezte mikor kezdek neki -mert aznap ő nem lesz itthon. Hát így..

Na, különben csak köszönni ugrottam fel, de közben kaptam egy levelet, egyik blogtársunk átadná a mozijegyét nekem, lévén, hogy ő most nem tud elmenni. Annyira kedves gesztus, hogy felajánlotta, így ismeretlenül, olyan jól esett, hisz ajándékot kapni jó, teljesen kisütött a nap:-). (Amúgy is jó kedvem volt, de most még jobban vigyorgok)

Most meg már mennem kéne, vár a mosógép, a holnapra készülő töltött káposzta, hogy itthonmaradó családtagjaim éhen ne haljanak :-). Meg nő az a gaz gaz, füvezni kéne, nna, nem úgy, csak a zajos nyírógépet kéne megsétáltatni. Ja,  ma fodrászkodnom is kell, nem is értem, Kedvesnek is olyan gyorsan nő a lobonca, mint Manónak. Így vár rám egy kis hiszti, meg egy nagy, most kivételesen mérettel fordított arányban :-). Jut eszembe, sütit is terveztünk Nagylánnyal.

Na pá!

 A jó dolgokat nem adják (többnyire) ingyen. Bizony meg kell dolgozni értük. Legyenek azok tárgyak vagy kapcsolatok.

Igaz, ami a kapcsolatokat illeti, ketten kellünk hozzá. 🙂

Sziasztok.

Hihi, tegnap pont nem arról írtam, ami miatt mocorog ez-az a szürkeállományomban.

(Szóval egy mondatra futotta. Mert kissé bajlódom egy barátnőmmel, vagy magammal, holott tudom, hogy mi emberek folyton változunk, mikor erre, mikor arra.) Aztán ideülök ma reggel, kukucs ide-oda.

 Már nem először történik, hogy megdöbbenek. Van itt ez a lány. Fiatal, törékeny, csupa mosoly, és olyan igazi harmónia, bölcsesség, belső derű árad a soraiból, és belőle személyesen is, hogy csak kerekedik a szemem. Már elkapott párszor a késztetés, (igaz, eddig lebeszéltem magam róla), hogy levelet írok neki, mert betolakodnak ilyen kérdések, hogy:
         -kik a szüleid, hogy neveltek, hol jártál te iskolába, milyen tanárok, barátok vettek körbe?(Petőfi után szabadon) és ilyenek. Mert valakik nagyon jó munkát végezetek! Vagy mint alapanyag eleve a jóra születtél?

Szeretném, ha, mint szülő, megtanulhatnám, hogy kell ezt csinálni (közben meg úgy érzem, ezt nem lehet tanulni). Jó lenne, ha ilyen felnőtt lenne a lányomból.

Nna, szóval ezt már nem tudtam magamban tartani, de nagyon felnézek rád, Napsugárlány :-). (Tényleg, már jó ideje így becézlek, pedig nem is tudom, elfogadod-e)

Amúgy meg szép hétvégét mindenkinek!