Egyébként meg ezzel kellett volna kezdenem, köszönöm a sok kedves köszöntést, hisz tegnap búcsút intettem a harmincas éveimnek és mától bizony már 40 éves vagyok. Nem mintha olyan sok minden változott volna.:-)
Ugyanis tegnap korán reggel integettünk a busznak, amire fel kellett volna szálljunk, ugyanis nélkülünk továbbállt. Manó már eleve nyűgösen ébredt, nem akart gyalogolni egy lépést se, sőt azt se akarta, hogy bárhova vigyük. Fiam, aki akkor jött haza éjszakai műszakból, hősiesen cipelte, bár sajnálta, hogy nincs nála füldugó. Hisz közvetlen közelről kapta Manó nemtetszésének cseppet sem csendes megnyilvánulását. Hát szépen, nem túl vidáman, de jó hangosan, hazasétáltunk, majd következő buszhoz vissza. Manótól én még ilyen hisztit sose láttam. (mert ugye az előző busz előbb ment el, mint kellett volna, a következő, meg duplán késett, volt idő ácsorogni) Már a buszra várakozók közül is volt, aki nem bírta hallgatni, és inkább elsétált a másik megállóhoz. Hát én meg engedtem a fiam rábeszélésének és lemondtuk a napi progit, inkább egyeztettem másik napot a dokikkal, mert egyszerűen nem mertük bevállalni így a következményeket. Hát szép anya, mondhatnám…de nem mondom, inkább szervezek egy autót jövő hétre, mert abban nem fél ennyire a Manó. (ja és a kívánságlistámat is átszervezem, kell egy saját autó, minél hamarabb!!!)
Hát így kezdődött a “happy birtsday“.
Persze, azt nem mondtam, hogy volt azért köszöntés is, meg puszika, meg miegyéb. Meg telefonok, smsek. És kaptam egy olyan mondatot, amire 40 évet vártam, már le is mondtam róla, hogy valaha is, mert kishitű vagyok néha, de jött és nagyon szép: “szeretlek tesókám!“ Igen-igen nővéremet is talán elrabolták az ufók, vagy nem tom, de végre, valami történt, és nagyon őszintének tűnt, nem is akarok kételkedni benne.
Most írnám, hogy ha tudom, hogy ez ilyen jó, akár előbb is jöhetett volna, de hülyeség, mert kellet 39 előző év, hogy most a 40-nél hangosan világgá kiabáljam:
NAGYON BOLDOG VAGYOK!!! nagyon sokan szeretnek, meg gondolnak rám, és ez olyan-olyan jó. Van egy szuper kis családom, igazi barátaim, nem is tudom, ebben a hideg világban én nagyon szerencsés vagyok, mert olyan szeretetteli burok van körülöttem, hogy ennél jobbat, többet nem is kívánhatnék.
KÖSZÖNÖM!
Este, mikor már csendes volt a ház, egy majdnem éjfélig tartó beszélgetés, peszgőzés után, míg Kedves fűrdött, csemeték szundiztak, kimentem az udvarra. Csodaszép telihold ragyogott. Megkerestem a Göncölszekeret (tudom, hülyeség, de azt keresem, mikor anyuval akarok beszélgetni), pont a házunk felett állt. Cinkosan összepislogtunk. És mondtam neki, hogy köszönöm, hogy megszülethettem, és hogy megtanítottál szeretni. Mert élni nagyon jó .(még így 40 évesen is 🙂 )