Bee happy!

 Mint mindenki, én is követtem el hibákat. Sőt, még fogok is, hisz emberből vagyok, ugye. Voltak kisebbek, voltak szarvasok és szelídek meg vadak. Van, amit nem bántam meg, van amit igen, de hiába. Nem is ez a lényeg. Csak azon gondolkodtam, hogy mi is volt a legnagyobb… Azt hiszem, az, amikor mások kedvéért önmagamat feladtam, vagy csak hagytam magam gúzsba kötni.(most nem Manóra gondolok, félre ne értsetek) Mikor félretettem az álmaimat más kedvéért. Meg amikor azt hittem, hogy nekem kell segíteni, jobban mondva más helyett megoldani gondokat. Aztán persze, nem ment, mert más helyett csinálhatsz bármit, bármilyen jól, mégse lesz benne köszönet. Mégis te leszel a hibás, a rossz.

Most már (mint sokat látott nagy öreg- hihi ) tudom, hogy lehetetlen. Nem lehet más helyett élni, se önmagam ellen. Senki kedvéért. Érdekes, olyankor mindig összetorlódtak a gondok, millió jel jött, hogy baj van, villogott a vészjelző, persze, nem akartam észre venni. Aztán kezdődtek a fizikai problémák. Mert, ha a lélek nincs rendbe, ugye, a test is feladja. És jöttek döbbenetes”pofonok” csak, hogy lássam, életben vagyok ám. Ami nagy kincs! Időbe tellett, mire ezt beláttam, felismertem a gondok okát, megkerestem a gyökerét. Kívülállók látták, csak én nem, mert bele voltam bonyolódva az önmagam kötötte hálóba.

Mikor már minden borult, akkor sikerült valahogy megállni kicsit, már nem tudtam  menni tovább( ugye gödör alján nincs út), és mérlegeltem. Miért hagyom, hogy bántsanak, megalázzanak??? Miért kéne ezt nekem tűrni??? csak mert vállaltam??? Oké. Csakhogy nem erről volt szó!!! Szó volt segítségről, vagy szeretetről, vagy szerelemről, vagy valami fontosról…De ami volt, az már egyértelműen elmúlt, vagy sose volt, csak én akartam hinni, hogy van. És hiába volt minden, odaadtam a legjobbat is magamból, mégse volt jó. Akkor meg minek??? Hol vagyok én? Mit is akarok??? Ha nem jó, miért erőlködök???

Így leírva, olyan könnyűnek látszik levonni a következtetést. (Főleg annyi év távlatából) Mert bizony, mikor hosszú ideig, félreteszel mindent, és csak adsz, de nem kapsz cserébe még egy jó szót se, akkor bizony lépni kell. Tovább. El onnan.

És mindegy, hogy család, munka vagy barátság, netán kapcsolat. Ha nem kölcsönös, ha kihal a tisztelet is irántad, akkor nem éri meg. Lehet, hogy megfutamodásnak tűnik elsőre(sokszor én is ezt hittem, ezért nem léptem hamarabb, csak mondogattam, NEM VAGYOK GYÁVA NYÚL!!!).Pedig minél hangosabban mondogattam, annál kevésbé volt igaz. Mert nem ahhoz kell a bátorság, hogy maradj, hanem ahhoz hogy tovább lépj. Akár védőháló nélkül is! Akár olyan áron, hogy szinte új szülinapot kapsz. Meg kell találni önmagunkat, és a helyünket, igaziból. Ott, ahol tényleg én lehetek, ahol a megkeseredett méz ismét édessé válik.

 Összeállította : Steve Wilson pszichológus lélekbúvár
Magyar ford.: Domján Ferenc mérnök & okleveles nemzetközi hahotakarmester.

Állj készen és előre számíts rá, hogy hamarosan megint széles, önfeledt nevetésben fogsz kitörni.

Bízvást bízzál önmagadban!

Célszerű egyszerre több szemszögből is megvizsgálni mindent.

Dönts mindjárt jól, jobbára a jókedv javára! Az öröm illékony, félő halogatni!

Élvezd a mát! A tegnap már történelem, a holnap még rejtelem. A ma az az ajándék, ami

megragadható, s amit épp emiatt neveznek jelennek.

Fedezd föl a rejtett értékeket családod és barátaid körében. Bennük eleddig ismeretlen kincsekre

lelhetsz, ha kitartóan kutatsz!

Gyűlöleted éppen téged pusztít a leginkább, mert belülről károsít. A harag rossz tanácsadó.

Hagyd egyszerűen figyelmen kívül, ha valaki el akarná venni, vagy rontani a kedved.

Illatszerszerű a szertehintett boldogság; neked akkor is jut belőle elég, ha másokra szórod.

Jókedv + Jó kedély + Jovialitás + Derű + Vidámság = Örömteli élet + Boldogság.

Kár lenne bármikor is félbehagyni az okulást. Élted végéig tanulj, minden nap valami újat.

Leld meg mindig, ami humoros, akár még a leghétköznapibb helyzetekben is.

Mosollyal fakassz másokat mosolyra!

Nem éri meg sohasem hazudni, se csalni, se lopni. Saját érdekedben törekedj a tisztességre.

Odafigyelni úgy érdemes, hogy nyitott szemmel járva a természet nyújtotta összes szépséget észre

tudjuk venni.

Önkorlátozó hiedelmeinkkel mi magunk rövidítjük meg saját magunkat. Játssz csak bátran!

Nem azért hagyunk fel kedvenc játékainkkal, mert megöregedtünk, hanem pont

fordítva! Azért öregszünk, mert egyre inkább elhanyagoljuk a játékot.

Pihenj meg időnként! Csendes percek is kellenek, hogy helyre tudjon állni az egyensúly.

Rájössz hamar, hogy mennyire megéri, ha frissen tartod érdeklődésedet. Minden napra jusson valami újféle ismeret.

Stop! Állj meg minden alkalommal, ha virág akad utadba, hogy élvezhesd ajándék illatát.

Talán elég csak annyit a saját irányításod alá vonni, amivel valóban képes vagy megbirkózni.
   
A többit jobb, hogyha ráhagyod a Teremtőre.

Úgy tudjuk megértetni jól magunkat, ha előbb mi próbálunk megérteni másokat.

Vizualizálni a szép emlékeket érdemes. Kellemes képek képzeletbeli idézése már magában is képes boldog jövőt teremteni.

Zsinórkereszted középpontját célratartva figyelmedet irányítsd állandóan a legközelebb soron következő vidám nevetésre! Megcélozva találd is telibe, mennél többször, annál jobb.

 Lányom 5. tanuló lett! És még így is leszúrták kicsit, hogy lusti, mert ő ennél többre képes!!!! (Pedig még tavaly el akarták tanácsolni)

És a Hivatlan lánya is ügyes!!!

Meg hétvégén volt egy 4-esünk a lottón!!!! (na, jó, nem az ötösön, hanem a hatoson, de ez is öröm !)

Szóval öröm a köbön 🙂 !!!!

 Nemrég egy nagyon kedves blogtársunktól kaptam két tiszteletbeli jegyet egy premier előtti vetítésre. Sajnos az életem se úgy alakult aznap, hogy elmehettem volna, meg a citromail is csak másnapra küldte át a meghívót, na szóval, a legnagyobb sajnálatomra lemaradtam róla.

Ennek ellenére köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet, és még egyszer köszönöm így utólag is, hogy rám gondoltál!

A filmet most hétvégén láttam, és jó szívvel ajánlom. Főleg azoknak, akiknek tetszett az Ötven első randi.

Két nagyon kedves fiatallal ismerkedünk meg általa: Hollyval  és Gerryvel, akik fiatal házasok. Érdemes a legelején odafigyelni a játszmájukra, meggyőződésem, hogy magunkra tudunk ismerni, és titokban, kicsit pironkodunk is.
A folytatás nagy csavart kap azzal, hogy látszólag hirtelen a férj meghal. Mint kiderül, ő tudta, hogy ez elkerülhetetlen és maradt ideje előkészíteni a tervét. Hisz tisztába volt vele, hogy kedvese az ő távozása után összeroppan, ezért leveleket, magnófelvételeket készít elő, és ezekkel új és újabb kalandokra veszi rá szerelmét, Hollyt, hogy ez a fantasztikus lány visszataláljon az élethez és önmagához.( minden levél így végződik: utóirat: szeretlek.) A filmben a nevettetős és torokszorító jelenetek kellemes dinamizmussal váltják egymást, nincsenek túlnyálazva, agyonédesítve. 

Szórakoztat és elgondolkodtat a film. Nem hagyhatom szó nélkül az írországi tájak lélegzetelállító szépségét sem. 

Utóirat: megszerettem ezt a filmet!

Hát nézzétek el nekem, hogy nem sikerült túl jól az ajánló, ilyet még nem csináltam, és valószínű nem is lesz hasonló, nálam ezt sokkal jobban csinálják mások, de ezzel tartoztam 🙂

És ha már a hétvégénél tartok, mesélek kicsit róla. Ugye pénteken disznólkodtam. Megharcoltam vele egyedül, mert tudom, senki sem szereti a családból fogdosni a nyers húst, meg egyebeket. Mondjuk kissé bosszankodtam, hogy Kedves csak akkor ért haza, mikor már az utolsó csomag is a fagyasztóba került. Azon meg még jobban, hogy egyértelművé vált, hogy bizony a kocsmába kivárta, hogy elvileg kész legyek. Hát kész is lettem, mert másnapra ő bográcsos, őzpörköltes bulit akart, de semmit elő nem készített, sőt, mint kiderült, a bográcsunk sincs itthon, valakinél kölcsönben lapul. Hát így, buli lefújva, még jó, hogy a meghívások nem történtek meg(amúgy sem lett volna semmi kedvem hozzá).

Aztán szombaton megbeszéltük mégegyszer, hogy nem is kell bogrács, túl meleg van, sokan nem tudnának jönni, mert dolgoznak, jobb is így szép csöndben, én nem szeretek ünnepelt lenni. Kaptam kávét, aztán ki lettem tiltva a konyhából, mert ugye a kiengedett őzikét nem lehet visszafagyasztani (még jó, hogy csak a kis adag lett kivéve) Kedves betette Hobótól a Vadászatot, és nekiállt nagyon aprólékosan előkészíteni a dolgokat. Persze, a hol van ez, hol van az miatt, csak ott nyüzsögtem én is :-). Ő meg énekelte nekem, hogy : Teérted hajtok, mindened meglegyen…és főzőtt, nekem.:-).Minden szép volt, idilli és kedves. (aztán este fiam jól felbosszantott, Kedves, meg arra mordult, aki nem érdemelte meg, de ez már egy másik történet, csak, hogy a földön maradjunk)

De a pöri finom lett, pedig morogtam, hogy be kellet volna pácolni, de lám, nem kell morogni, meg ragaszkodni az előírásokhoz, mert ha szívvel van valami csinálva, az csak jó lehet.

Ha most írnék levelet Kedvesnek, nem tudom lenne-e utóirat, de az biztos benne lenne, hogy szeretlek! 🙂

 Csak olvasgattam itt-ott hétvégén, és telefutott a fejem gondolatokkal. 

Bizony, nagy dolog, ha valaki eleve olyan családba születik, ahol
szeretet, békesség van. De onnan indulva is lehet bárkiből gazember.

Nehezebb, ha a szülők frusztráltak, bizonytalanok, és ezt a gyerekeiken
“verik” el. Hogy fizikailag, vagy lelkileg, az szinte mindegy, a
legrosszabb, ha is-is.

Vagy nincs szülő, de volt intézet, nevelő szülők. 

De nem lehet a gyerekkorra fogni mindent. Van akinek a gondok adnak
erőt a harchoz, a változáshoz és van akiből még az álmodozást is kiölik.

Azt hiszem, hogy minden bajnak a forrása az, hogy önmagunkkal nem
vagyunk tisztába. Nem hisszük el, hogy szinte bármire képesek vagyunk,
nem merünk szembe nézni a hibáinkkal, a vágyainkkal. Hogy minden helyzetnél van rosszabb is, de ha teszünk magunkért, minden rosszból ki lehet jól is jönni.

Csak szemlélet, akarat, és önfegyelem kérdése. “Csak”-írom, pedig nem
olyan egyszerű dolgok ezek, legalább is kezdetben. Hinni kell, és ez
nagy dolog. Nem a vallásra gondolok most( bár van, akinek ez is
kapaszkodót jelenthet), hanem abban, hogy, igen, képesek vagyunk
megtenni új dolgokat, tudjuk szeretni önmagunkat, és mások is
szeretnek, mert megérdemeljük. A puszta létünkkel is!  Mert tudunk
megbocsájtani, megújulni, ha kell, főnixmadárként újjászületni. (Persze, a fájdalmat nemlehet megspórolni.)

  Képesek vagyunk tenni a jót. (mert szerintem, erre születtünk)
Magunkkal, másokkal, ismerőssel, ismeretlennel. Magáért a tényért, nem
köszönetért, hanem csak úgy, mert jó.

Sokáig azt hittem, hogy túl naiv vagyok. Bíztam az emberekben,
hittem, hogy csak jószándék létezik, senkiről nem feltételeztem, hogy
ártani akar. Miért tenné, hisz én se bántottam. Aztán jöttek a pofonok,
kisebbek-nagyobbak. Mondogattam magamnak:” hülye liba”, hogy lehet
valaki ennyire naiv???, aztán, hozta az élet az új körülményeket, új
embereket, és ismét teljes nyitottsággal álltam elé. Hittem, elhittem, bíztam- és igen, sokszor csalódtam. Egész nagyokat is. Fizettem az árat, ami sokszor drága volt. Volt hogy nagyon, volt, hogy túl…

Aztán beszereztem pajzsot, majd építettem falat, hogy védve legyek, ne bántsanak. És egy reggel arra ébredtem, hogy
a nagy védelemmel teljesen magányos vagyok. Itt szaladgálnak emberek
körülöttem, de nem velem, hanem a falon túl. Én meg itt didergek bennt.
Előbb ablakot raktam a falra, aztán ajtót. Volt, hogy csak résnyire
nyitottam, de van, akinek már sarkig tárom. Sőt, van, ahol már lebontottam a fal egy részét is. És így sokkal jobb!(Aztán lett otthon a falból, lett kerítés, kiskapu, nagykapu.)

Már nem hiszek el mindent első látásra. Már nem adok oda mindent első szóra.Van próbaidő, és van óvatosság. De én Én vagyok, nem
akarok másnak látszani. Senki kedvéért. Nem akarok hinni a rosszban,
bár elismerem, hogy van, de csak akkor védekezem, ha bizonyítottan
ártani akar. Közel megyek, hogy jobban lássak, és csak akkor távolodom,
ha tudom, nincs értelme. Mert nem tudunk mindenkin segíteni, van, aki
nem hagyja, van, aki nem igényli. Nem váltok aprópénzre fontos dolgokat. De én se vagyok tévedhetetlen. Még így is néha belefutok hülyeségekbe. Van még mit tanulnom 🙂

 Egyébként meg ezzel kellett volna kezdenem, köszönöm a sok kedves köszöntést, hisz tegnap búcsút intettem a harmincas éveimnek és mától bizony már 40 éves vagyok. Nem mintha olyan sok minden változott volna.:-)

Ugyanis tegnap korán reggel integettünk a busznak, amire fel kellett volna szálljunk, ugyanis nélkülünk továbbállt. Manó már eleve nyűgösen ébredt, nem akart gyalogolni egy lépést se, sőt azt se akarta, hogy bárhova vigyük. Fiam, aki akkor jött haza éjszakai műszakból, hősiesen cipelte, bár sajnálta, hogy nincs nála füldugó. Hisz közvetlen közelről kapta Manó nemtetszésének cseppet sem csendes megnyilvánulását. Hát szépen, nem túl vidáman, de jó hangosan, hazasétáltunk, majd következő buszhoz vissza. Manótól én még ilyen hisztit sose láttam. (mert ugye az előző busz előbb ment el, mint kellett volna, a következő, meg duplán késett, volt idő ácsorogni) Már a buszra várakozók közül is volt, aki nem bírta hallgatni, és inkább elsétált a másik megállóhoz. Hát én meg engedtem a fiam rábeszélésének és lemondtuk a napi progit, inkább egyeztettem másik napot a dokikkal, mert egyszerűen nem mertük bevállalni így a következményeket. Hát szép anya, mondhatnám…de nem mondom, inkább szervezek egy autót jövő hétre, mert abban nem fél ennyire a Manó. (ja és a kívánságlistámat is átszervezem, kell egy saját autó, minél hamarabb!!!)

Hát így kezdődött a “happy birtsday“. 

Persze, azt nem mondtam, hogy volt azért köszöntés is, meg puszika, meg miegyéb. Meg telefonok, smsek. És kaptam egy olyan mondatot, amire 40 évet vártam, már le is mondtam róla, hogy valaha is, mert kishitű vagyok néha, de jött és nagyon szép: “szeretlek tesókám!“ Igen-igen nővéremet is talán elrabolták az ufók, vagy nem tom, de végre, valami történt, és nagyon őszintének tűnt, nem is akarok kételkedni benne.

Most írnám, hogy ha tudom, hogy ez ilyen jó, akár előbb is jöhetett volna, de hülyeség, mert kellet 39 előző év, hogy most a 40-nél hangosan világgá kiabáljam:

NAGYON BOLDOG VAGYOK!!! nagyon sokan szeretnek, meg gondolnak rám, és ez olyan-olyan jó. Van egy szuper kis családom, igazi barátaim, nem is tudom, ebben a hideg világban én nagyon szerencsés vagyok, mert olyan szeretetteli burok van körülöttem, hogy ennél jobbat, többet nem is kívánhatnék.

KÖSZÖNÖM!

Este, mikor már csendes volt a ház, egy majdnem éjfélig tartó beszélgetés, peszgőzés után, míg Kedves fűrdött, csemeték szundiztak, kimentem az udvarra. Csodaszép telihold ragyogott. Megkerestem a Göncölszekeret (tudom, hülyeség, de azt keresem, mikor anyuval akarok beszélgetni), pont a házunk felett állt. Cinkosan összepislogtunk. És mondtam neki, hogy köszönöm, hogy megszülethettem, és hogy megtanítottál szeretni. Mert élni nagyon jó .(még így 40 évesen is 🙂 )

 Most előbb kicsit háborgok, később írok.:-)

Nnna szóval, a mai dolgaimat már megint nem tudom elvégezni, mert megváltoztatták a terveimet. Mennem kellett volna ma Pestre, hisz akad szaladgálnivalóm, intézni -és tennivaló bőven. Nagyon vidámkodtam, mert Péntekkével kipihenhettem volna a bürokrácia és egyéb kellemetlenségek nyűgjeit.( Már majdnem két hónapja készülünk összefutni). Nagyon sajnálom, hogy halasztani kell!!!

Most meg szépen várom a disznót. Ugyanis öröm az ürömben, hogy a fiam cége időnként megjutalmazza a dolgozóit egy fél-vagy negyed disznóval. Hát ez a nap lett az általuk kiválasztott. Az meg ugye olyan dolog, amit nem lehet csak úgy berakni a hűtőbe, hogy na, majd holnap.(be se fér) Mert ugye szét kell darabolni, elcsomagolni, kicsontozni, kisütni, meg ilyenek. Ráadásul gyorsan, mert a 30 fok nem kedvez a nyers húsnak, már ha az ember a családjának akar belőle élelmet készíteni. Márpedig ez nem játék. (igaz, nem ez  a kedvenc foglalatosságom, de ajándék disznónak ne nézegesd a fogát, izé, örülj neki, mert jó a malacpecsenye.)

Hát szép napot nektek, én meg készülök henteskedni. De lehet, hogy nem ártana beszerezni egy ilyet is:

 Holnap meg varratszedés Manónak, meg látogatás az idegdokinál.

Nem tudjátok mi ez a gombóc a torkomban?

Na, jó, no para, bekapok (szigorúan virtuálisan) egy nyugibogyót.

Jó éjt mindenkinek! szép álmokat !