Valahogy nem megy az írás…Azt hiszem a szünidő teszi. Bújócskáznak a szavak. Mire egyet-egyet megtalálok, addig a többinek már csak a kuncogása hallatszik. Meg kissé összezavarodtak az érzéseim is. Szerintem ezért meg a vihar a felelős.(Valamire fogni kell!) Csak csinált valami rövidzárlatot bennem, mert időnként furcsa villanások vannak, majd gomolygó érzelmek, aztán valami ködszerű sűrű csönd telepedik a lelkemre. Feszült vagyok, könnyen a robbanás szélére sodródom, és nagy szerencsém, hogy nem szerelnek ránk ingerültség-mérőt, mert bizony kiakadna. A napok meg csak telnek.
Olyan az egész mint egy vízimalom. Csak jön a víz, hol csillogóan,kristálytisztán, hol zavarosan, szemetesen, a kerék meg forog…Az a dolga. És közben nézi a tovasiető vizet. Néha próbálja kitalálni, honnan jött, mit látott, hol találta meg a csillogását, vagy hogy vesztette el, ki miatt zavaros, hogy kerül a dinnyehéj bele.
Van úgy, hogy azon gondolkodik, csak azt a kis csavart kéne kivenni, és mehetne ő is. Társául szegődne a víznek, és uccu neki, vár a világ! Csakhogy….Lehet nem is bírná a sodrását, nem ismeri a sziklákat, lehet összetörnék a küllőit, a bordáit, aprófaként végezné. Mert ha nekiindul, az nem a ő világa, és ha lemond a feladatáról, az már nem is ő lenne. Arra már gondolni se mer, hogy milyen csalódott lenne a molnár és hozzá igyekvő sok dolgos ember. Hány kisgyerek szemébe ugrana könny az üres zsákok láttán. Ezt nem teheti meg! Neki dolga van. Itt és most! Meg különben is jobb álmodozni csöndben, az nem fáj!
(a vízimalom már csak múzeum, ritkán indítják be, még annál is ritkább, hogy hasznos munkát végez. De erről a kerék nem tud semmit)
Hát tessék…Hagyom az ujjaimat szabadon ugrálni a billentyűzeten, és ilyen kis mese bújt ki belőle! 🙂
Pedig nem tudom eddig hol rejtőzött.
No, arról akartam írni , hogy Pipacsvirágnál kommentelő Márti nem azonos az általunk kedvelt Knémártival, nem kell agyalgatni, hogy ez nem az ő stílusa, nem kell számolgatni, hogy ki hány éve él milyen házasságban. Csak a név hasonló, de teljesen más ember a kettő . És ez nagyon jó! Mert olyan megdöbbentő volt a gondolat, annyira elfogadhatatlan…
És tetszik, ahogy Pipacs odaállt és megkérdezte. És tisztázták!
(És eszembe jutott Jesse, meg Liliom…Emlékeztek???
Milyen furcsa, a tüskéket megjegyezzük. Még akkor is, ha névtelenül böknek. )
No, szép napot!