Azzal kezdődött, hogy pénteken elment a fél napom Pesten egy hülye papír miatt, ami nincs meg. Mert dokink egy hónapig szabin van. Addig se gyógyszerkeret-módosítás, se pelenka..Sebaj, kérek ki pénzt, intézem a következőt. Aztán mire kezemben a pénz, nincs nálam a csekk. (Itt bukott el az is, hogy felhívtam volna Péntekkét jön-e kávézni) Rohanok haza(azaz a buszhoz, aszalódok rajta hazáig), mire van csekk, posta bezár. Nem itt lett vége a napnak, neem, pár perc múlva Kedvesem bevonszolta magát az ajtón. Beállt megint a dereka. Alig bír mozdulni, nem jó neki sehogy, mindenképpen fáj.
Már a fél patikát rákentem, de alig van javulás, pedig infráztam is neki, sőt gyógypuszit is kapott. :-). (nem hat mégse, még ma is nyöszörög) Szombat este hétkor kitalálta, hogy enne valami édeset. Hát, amilyen hülye vagyok nekiálltam rétest sütni. Nem ám lapból, neeem, este 7 kor!!! gyúrom, pihentetem, nyújtom, kenem, töltöm, göngyölöm, sütőbe be. Az első adag éppen hogy kisül, mondjuk én még hagytam volna legalább 5 percet, de hiába, gázpalack kifogy…Megyek ki a másikért, naná, hogy üres az is… Gáz van babám, nincs gáz!
Kisfagyasztóm tele, nagy kikapcsolva, második adag túrós rétes a kutyáé….Hogy mérges voltam-e??? NNeeeemmmm, ááá, dehogy.
Vasárnap reggel korán, elindítom a mosógépet, szörcsög kicsit és meghal.
Béke veled! Ja, nemsokára rá a fiammal is jól összemorogtam, mondtam neki, hogy vége, bezár a panziózás, a családtagnak dolga is van a családban, aki meg csak aludni jár , az költözzön szállodába, vagy akárhova… Nem voltam dühös, neeemm….
Hát így, szép az élet…
De ma hétfő, megyek befizetni a csekket, nézek mosógépet, amit majd részletre szépen kinyögünk…Hogy Kedves mikor tud dolgozni menni? Azt nem tudom. Dokihoz se megy, minek, van még szabi…
De ma nem vagyok dühös! Nem is akarok az lenni!!! Mert ez egy új hét, most már valami jobbnak kell jönnie. Legalább jó időnek, hogy Manó pancsoljon, mert már tegnap nagyon sasoltuk a vizet!
Tehát legyen jó idő, és mindenkinek (nekem is) kezdődjön egy jó hét!