|
Álmaidból szőj puha takarót, s terítsd magadra, mert kint hideg van.
Sződd nagyra, hogy nekem is jusson belőle, mert én is fázom.
Sződd még nagyobbra, hogy mindenkit betakarhass vele, mert hideg a világ és idegen.
Énekeld el az álmaidat, és táncolj hozzá. Dalod legyen melegem, táncod erőm.
Serény kezekkel öltsd a szálakat készítsd el hamar, mert fázom siess, hogy minden a helyére kerüljön, mielőtt lemegy a fény.
Énekelj nekem, suttogva, tündér-éneket hogy gyönyörű álmunk legyen, míg csendben alszunk, s feledjük a fagy-sötét éveket.
|