Ne
nyargalj a szavakon, hanem röpülj velük!
A
tehetségtelenek szerénysége és a vénasszonyok erénye fabatkát sem ér.
Meghalni
még magadért sem érdemes.
Nem
biztos, hogy aki tűzbe jön az elveiért, tűzbe is menne értük.
Sarkantyút
pengetve nem járhatsz a felhők
között.
Míg
a cipődet foltozom, ne magasztald előttem az igényesebb iparost.
Csak
a hajunknak tudjuk megbocsátani, hogy a fejünkre nőtt.
A
kéménynek semmi gondja, mégis folyton füstölög.
Túl
könnyű az, akit partra segít az utolsó szalmaszál.
Hiába
fordítasz hátat annak, ami előtted áll.
A
sajátját megkíméli, de a mások árnyékára minden ember rátapos.
A
szabadság kivívása ott kezdődik, hogy lerúgod a cipődet, mikor szorít.
Csukott
szemmel csak a múltba tekinthetünk.
Senkinek
sem olyan rossz a szeme, hogy ne lássa, amit rejtegetnek előle.
A
póráz arra jó, hogy vezessen az eb.
Jaj
annak, aki elhervadt, mert nem tudott elvirágzani.
A
címek a kis neveket díszítik, a nagyokat terhelik.
Hiába
nagyobb a tenger, mégis csak a forrás oltja a szomjadat.
A
kecske akkor dadogna, ha nem mekegne.
A
virágok mestersége az illatozás.
A
balszerencsét nem lehet elszalasztani.
Elesni
miért dicsőség, ha elbukni szégyen?
Aki
a bolondot játssza, elmésnek kell lennie.
A
kiváló megelőz, a törtető a sarkadra lép.
Minden
alku megfelezett nyereség!
A
vízesés csodája, hogy megőrzi a méltóságát. mikor zuhan.
Van,
aki annnyira magába merül, hogy bele is fullad.
Az
öregek minden szava készülő végrendelet.
A
lámpának az alkony a virradata.
Fogatlan
farkassal még senki sem találkozott.