Mint mikor Isten lepöccinti parazsát,

hullócsillag hullt az égen át,

s én azt kívántam hirtelen,

bár rendbe jönne életem,

s benne, mint volt, friss a levegő,

lenne, mint volt, kedves is Ő,

lenne, mint volt, szabad a tér,

szívemre sohasem jönne a tél.

Mint mikor Isten lepöccinti parazsát,

hullócsillag hullt az égen át,

s én azt kívántam hirtelen,

a régi kastélyban, Szigligeten,

bárha feledném ezt a negyven évet,

bárha lettem volna más, mint ami éget,

bárha tudtam volna, míly közel az Isten,

bárha tudtam volna, más megoldás nincsen.