Valamikor réges-régen, az ember, mikor megunta a fáról le, meg fölmászkálást, egy szép naplementés este úgy döntött, hogy Alkotni fog.
Tehát csiszolt, fúrt, faragott (gondolom ezt mind azért, hogy ne kelljen vadásszon, meg népesedjen addig sem).
Aztán ráfogta, hogy mindez a civilizáció szent nevében történik.
És kitalálta az írást, merthogy a szó az olyan, mint a szél, elszáll.
Nem volt nehéz kijelenteni, hogy az írás megmarad, mert ugye, nem voltak olyan kis könnyed darabok azok a kőtáblák. (itt kihagyok néhány röpke századot)
És aztán jött a papír-na, ez már volt, hogy szálldosott, de akkor meg ráfogták, hogy röpcédula, és igyekeztek eltüntetni.
Mára meg itt van a Gép. Így, nagybetűvel. Elvileg, azért, hogy ne röpködjön, mert a szmogos levegőtől kihalnak a postagalambok, és a postások is lassan.
Csakhogy már megint valami kis zűr van.
Mert ugye, aki nem figyel, annak leolvad a fagyasztója, aki meg ír, annak lefagy a gépe.
DE ENNYISZER????
NEM VAGYOK IDEGES, NEM VAGYOK IDEGES…
FIGYELEM!!!
a fenti kijelentések közül, ha némelyik sántít, vagy túloz, az nem a véletlen műve!