A változatosság kedvéért: játék újból 🙂. Most Kathától( lélegző érintés
) kaptam a meghívót.
A játék lényege:
1. Ha téged jelölnek ki, rakd ki a blogodba ezt a képet és írj egy bejegyzést a gyerekkori emlékeidről.
2. Nevezz meg 7 bloggert, akinek szívesen továbbadnád a feladatot!
3. Linkeld be a blogok címét! Azt is, akitől a “díjat” kaptad!
4. Privát üzenetben értesítsd a kiszemelt bloggereket!
A képet megtalálhatod itt:
Tehát témája a gyermekkori emlékek. Bajban vagyok, mit is kapjak elő, sőt, mi az amiről nem írtam már,(nem akarlak untatni, kedves, aki olvasol). Annyi szép , kedves történet-nekem -vajon neked is tudja azt jelenteni??? Közben olvasom nálatok-Kathánál valami csoda van, sokaknál klippek, kis mozaikok. Kis ékkövek.
Lássuk csak. Nagyon szép gyerekkorom volt, anyum szinte búra latt nevelt, óvott mindentől, féltett, talán kicsit túlszeretett. De akkor még ugye nem tudtam ilyeneket, csak élveztem a biztonság jó melegét.
Nekem az első ami beugrik az a karácsony reggeli ébredés. Még ölel az álomvilág, puhán óv a meleg paplan, (amit anyu saját kezével készített !) és valami csodálatos balzsamos illat kezdi piszkálni orrocskámat, majd valami gyengéd fény nyitogatja szemeimet. Kinyitom hát, és gyorsan visszacsukom, hisz az ilyen csoda csak álomban jön, de aztán mégis, mégis kinyitom, hisz érzem az illatát, valóság ez, nem álom. És tágra nyitom őket, iszom a látványt. Színes csillagok világítják be a szobát (nem, nem villognak). Ragyog, remeg, szinte él az egész. Rengeteg szín, különös formák, gömbök, aranydiók, szaloncukrok táncolnak a vékony cérnaszálakon, mintha hó is lenne az ágak végén. Meg angyalhaj, és varázslat. Hosszú percekig szótlanul csodálom, anyu engem figyel, fáradt szemében meleg mosollyal, majd kipattanok, jajj, mi van ott előtte??? kis ajándékok, nagy öröm!!! Alig merem kibontani.
Van még egy, ami mindig beugrik. Nagymamámnál töltött nyaralásomnak egy utolsó napja. Nem szívesen fogadtam el, hogy vége, haza kell menni. Unokatestvéreimmel még elmentünk egyet csatangolni, kukoricatáblába bújocskázni, mezőn őzet kergetni, szöcskét fogni. És jött a “fergeteges” ötletem. A cirogató búzatáblában kell hempergni egyet. Valami csiklandó, cirogató puhaságra vágytam. Helyette csupa karcolás lett meztelen lábam, karom. Kissé durcás voltam (és kb 4 -5éves), nem, én nem ezt akartam. Haragudtam a búzára, átvert. Az udvaron várt anyám a mosdóteknővel, mosószappannal, lecsutakolni a kis ördögfiókát, hogy ismét nagymasnis, ropogósra vasalt ruhácskájú angyalkává varázsoljon. Csakhogy a friss karcolások most kezdtek el igazán fájni. A meleg víz is csípte, hát még a szappan.Visítottam torkom szakadtából, harcoltam, hogy hagyja abba. Anyu korholt, mit csináltál, hogy nézel ki, maradj már, le kell mosni, csupa por és kosz vagy, így nem mehetünk haza.
Hosszú percek voltak. Aztán a kisszékre kuporodva ültem ki a napra, hogy megszáradjon a hosszú hajam, még mindig hüppögve. Nagymama, odajött, szelíden cirogatta a hajam.”Tudod, kicsim, a búzából kenyér lesz, az maga az élet, nem szabad megtaposni, letőrni. Ezért karcolt össze, hogy ezt ne feledd el. Jól van, ne sírj, holnapra elmúlik, nem fog fájni, és tudom, hogy nem tudtad, nem akartad. De most már megtanultad”.
Most pedig nevezek:
Fórumvírus: Szívet is rejt ez a bohócköntös ,
Motyi: Köszönöm, jól vagyok! ,
Péntekke: Ilyen is van ,
Pipacs: A gödör aljáról csodálom a napot ,
szempilla , (azaz Pc)
Cloudwalker – A Felhőjáró , (a Doki)
Nyomkereső.