Milyen furcsa is ez az egész… keresgélek szavakat , valamit akarok leírni, aztán előbújnak teljesen mások
, és észre sem veszem, valami teljesen más kerekedik ki a szemem elé, csak hagynom kell az ujjaimat bukdácsolni a billentyűzeten.
Van, hogy egy-egy könnycsepp is legördül, és van, hogy sokéves gombócok oldódnak fel, és utána valami életigenlő öröm tölt el. Aztán van az úgy, hogy kiírok ezt azt magamból, és mint most is, és hirtelen a szomorú szürke reggel átment valami szikrázóan napsütéses
csodába. A napfény bemosolygott a szobába és körbesímogatott.
Mert ez így jó, vannak a gondok, gödrök, fájó emlékek és jön az ébresztő, hé, tiszteld a múltad, de éld a mád, mert különben a holnap nem lesz mit múltként tisztelhess 🙂
Tehát ma kell tennem a dolgom, mert ha még itt ücsörgök, a hajam lenőve marad, magától nem szineződik, és akkor olyan rendetlennek tűnök, ez meg tiszteletlenség azokkal szemben, akikkel talizom.
Pedig ezt nem akarom, szeretem őket :-).És a családomnak se készül el a pörkölt, még éhen halnak, amíg én szórakozom.
🙂 Mert ma szórakozni megyek ám- de jó is 🙂 remélem Nagylánynak is fog tetszeni- a színdarab amit nézünk, (Mester és Margarita) nem a pillekönnyű műfajba sorolható
.
Puszi hát mindenkinek, erőt, kitartást és szép hétvégét!