Kint ragyog a nap és szinte süt a hideg, ha lehet ilyeneket mondani. Nálunk kissé leamortizálódott a család egy része, Nagylánynak begyulladt a füle- az arcürege mellé. Hát ilyen még nem volt, most van ez is. Mondjuk, Máv, és metró a mindennapi közlekedési eszköze, nem csodálom túlzottan, bár szorgalmasan hordja a sapkát és kapucnit. Hogy a fiam is megfázott, az se meglepő, a munkakörülményei segítenek ilyeneken. Meg Kedves már 18 éve vezet, sokezer kilométereket, most meg a saját kocsival koccan, holott eddig soha nem volt semmi- de sebaj, csak a lámpaüveget kell cserélni. Hiába na, új év… de semmi nagy baj nincs… Manó jókedvű és egyre huncutabb, mi meg csodaváró szemekkel lessük. Tehát minden ok, vagy ami nem az, lesz.
Szétnéztem, csendes a blogvilág, alig-alig van mozgás, hát ébresztő csajok! kértek kávét?![]()
Tessék-tessék: itt van, finom, meleg, habos, mézes, hópelyhes :-).
Hogy új év, és nem kávézik már mindenki?
Nos, a többieknek főztem teát is, parancsoljatok:
![]()
Szétnéztem, csendes a blogvilág, alig-alig van mozgás, hát ébresztő csajok! kértek kávét?
Tessék-tessék: itt van, finom, meleg, habos, mézes, hópelyhes :-).
Hogy új év, és nem kávézik már mindenki?
Nos, a többieknek főztem teát is, parancsoljatok:
én kérek egy kávét, ha lehet 😀
a betegeknek jobbulást kívánok!
puszi
és persze vidám, szép napot Nektek!
Köszönöm, hogy megkávéztattad a társaságot, nekem erre sem volt időm… :(( Jobbulást, emlike ment, majd Emil is megy eccercsak. :))
Jobbulást mindenkinek! 🙂