Bee happy!

 Hull a hó és hózik…

Meg kellene lesnem ma mit csinál az én kisbarátnőm. Talán vinnem is kellene neki valami kis…Mézet?  🙂 

Na, viccet félretéve, volna ám dolgom…

mondjuk (helyette) leírni, hogy
miért is blogolok
.  Mert

Szilvácska

megkért rá. Mármint, hogy erről…

Mert írni jó. Választ kapni rá, még jobb. Általa kimondani, azt is, amit egyébként, még talán magunknak se merünk…

Kompenzálni vele az űrjeinket.

Rendberakni a zűrjeinket.

Félrehúzni a függönyt- hogy látva lássatok.

Mert szeretném, hogyha szeretnétek.

 1. Mit szabad megírni?

Bármit, amit nem érzel cikinek leírni. Ami azt illeti, míg teljesen ismeretlenül elkezded az írást, sokkal egyértelműbb, hogy kiadod magad, mint később…. vagy csak nekem?

2. Miért tör ránk a napi bejegyzés kényszere?

Eleve grafomániás vagyok, voltam és leszek. 🙂 13-14 éves koromtól vezettem naplót, a mai napig meg vannak, és néha jókat vigyorgok rajtuk, máskor meg hüledezek, hogy kiről is írtam, hisz még így a leírás alapján sem emlékezem az illetőre. Vannak dolgok, amiket azonnal szeretnék kiadni magamból, elmesélni valakinek. Ha nincs telefonvégen senki, akkor jön az e-mail vagy a blog, a témától függően.

3. Van lelkifurdid, ha nincs időd elolvasni a kedvenceidet?

Van bizony! Az eltelt két év alatt kialakult a társaság, a baráti kör, őket olvasom el elsősorban, de vannak olyanok, akiket szívesen olvasok, csak az időm nem biztos, hogy engedi. Bevallom, én az újakat csak akkor szoktam elkezdeni, ha a cím frappáns, figyelemfelkeltő, vagy pedig ha valamelyikőtök felhívja rá a figyelmet. Most hogy több időm van, bele olvasgattam néhány új blogba, de azért maradok a régi kedvenceknél. Apropó kedvencek, egyszer véletlenül eltűnt a linkgalériám, azóta úgy döntöttem, nem is akarom visszatenni. Mert nem teljes a lista. 🙂

4. Ismeretlen néven kommentelsz másoknál?

Megesett már egy-két alkalommal, de elég rég volt, igaz, a napokban éreztem késztetést rá. 🙂 Egy néven szoktam még kommentelni, de az is én vagyok egy másik – közös – blogban. 🙂

5. Mi lenne, ha holnaptól nem lehetne blogolni?

Nagyon hiányozna! Kifejezetten az nlcafe hiányozna. Mert bevallom, a szívemhez ez az oldal áll a legközelebb, az itteni emberekkel. 🙂 Nyáron, mikor hőgutát kapott a rendszer, és úgy tűnt, összeomlik az nlcafe, nagyon sajnáltam, akkor nyitottam máshol egy blogot, de oda azóta is alig-alig írok. Itt viszont ha másképp nem, hát egy jóreggeltkávéval biztos jelentkezem mindennap. 🙂

6. Van olyan nagyon-nagyon titkos blogod?

Nagyon-nagyon titkos? Hát … van több is. Soroljam? Van egy nagyon-nagyon titkos freeblogom, ami nem publikus, de nagyon-nagyon rég írtam bele. Itt leginkább Dokiról van szó és csak magamnak. Van egy közös-titkos, ami sajnos az utóbbi időben nem sűrűn látogatott a négy tulaja által. 🙁 (Viszont szinte napi kapcsolatban vagyunk, tehát nem maradunk le egymásról. :))) Van egy nem annyira titkos blogspotos, ahova bárki kaphatott innen meghívót, aki kért (aki nem annak is küldtem :), de ide is ritkán írok, leginkább a kórházi dolgokat, mert azt sajnos ide nem merem leírni, nehogy személyiségi jogokat sértsek, vagy méginkább nehogy felismerjenek. És itt is van egy játékos kis elhanyagolt közös blog, ami nyilvános, de sokan nem tudják, kiket takarnak a nevek. 🙂

7. Miért kezdtél el blogolni?

Akkor lett internetem, 2006. novemberében, és a női oldalakat nézegetve bukkantam rá az akkor induló blogoldalra. Mivel tiniként voltak naplóim, majd a gyerekeim születésekor egy babanaplót vezettem, utána pedig próbálkoztam leírni a gondjaimat, de mindig rettegtem, hogy illetéktelen kezekbe kerül, megörültem a lehetőségnek, hogy “büntetlenül” írhatom le a dolgaimat.

8. Mi jöhet létre itt a blogon?

Barátságok, szerelmek (két esettel bizton találkoztam! :), kellemes ismeretségek, olyan élmények, amit 30-án tapasztaltam! 🙂

 Megdobálnám ezzel a blog-golyóval Gagót és Péntekkét! 🙂

Szabó Magda:

JANUÁR

A tó beállt, a tó türelmes,
bólint, ha a tél szól neki,
ám a patak nem engedelmes,
az fut, ha a fagy kergeti,
s mikor fehér inát harapják
a jég fogai, felkiált;
visszarengik ringó haragját
az aranyszemű vadlibák.

A hegy alját levágta a
köd fodros szélű kése: csak
a csúcs beszédes vonala,
a vár falai látszanak,

a pára tartja tenyerén,
a semmin űl a csúcs, a rom,
egy felleg kusza szövetén,
laza pára-boltozaton.

Minden fehér, csakhogy törékeny,
kemény fehér ez, nem puha.
Karját lóbálja a fenyéren
egy állig üveg körtefa.
A fia is, egy csepp bokor,
színjátszó, szűk üvegzekében,
ott cseng, nevetgél, ott guggol,
és térdét öleli a szélben.

 Már reggel óta teszek -veszek és gondolkodom, mit írjak a tegnapról.  Mert vannak dolgok, amikről nem lehet úgy mesélni, hogy az jöjjön elő, amit közben érez az ember. Vagy lehet, de nem rögtön. Hagyni kell neki időt, hogy ülepedjen, kristályosodjon. Azt hiszem egyelőre csak annyit, hogy szédületes volt.

Ja és ami fontos, köszönöm Neked, Aki odavezettél. 

Most meg álljon itt pár gondolat okos emberektől a tegnapi nap jegyében:

Idén még nem is igazán ültem géphez-mondom, mintha már hónapok teltek volna el. 🙂 . Nos, nálunk ugyanis történt, hogy drága kis Helpdeszka-fiam, telepített valami új játékot, és azóta csak játszik-játszik. (Sokunkat magára haragítva vele) Vagy ő vagy a gép velünk. Mert figyelem! Kint mínuszok, bent hiába kandalló, meleg, a gép fázik-lefagy, aztán errefele  nagy divat ám a kék!!! és gépünk szeret trendi lenni, tehát mindegyre bevillantja  szép kék képernyőt is, amitől valahogy sosincs jókedvünk. (kékhalál)

No, sebaj.

A lényeg hogy itt vagyok, és annyi , de annyi köszönettel tartozom. Előszőr is az újévi jókivánságokért. Kedves Elk, Fórumvírus, Pc, Nagymami, Kertitó, Manyi, Márti,  Roni, Pipacs, Jega, Fermina , Gagó, Tűz- jaj, ki ne hagyjak valakit, minden kedves blogoló és nem blogoló barátom, ismerősöm és persze, ti: Szilva, Péntekke, Hívatlan, Motyi akikkel gyakrabban, és élőben is …Köszönöm. És bocs, hogy nem sikerült mindenkihez személyes beköszönni, de idén pótolom. Komolyan.

Aztán a kecskeméti taliért, ami után napokig vigyorogtam.

Meg, hogy tali előtt kibékültünk Kedvessel, így könnyű lélekkel, szívből nevethettem a csajokkal.

Meg a csöndes szilveszterért, mikor számot vetettünk.(nem mondom el mit arattunk)

És utána, mikor átbeszéltük a kapcsolatunkat, és Kedvesnek olyan megdöbbentő javaslata volt, hogy ihaj(holnap leírom).

És azért, hogy ma rohannom kell, vár a meló és a kineziológus. Jajj nagyon izgatott vagyok, és kíváncsi, és hálás, és boldog.

Puszi mindenkinek. 

Boldog újévet kívánni jöttem én,

E szép téli napnak sugárzó reggelén.

Kamrátokba sok jót, házatokba békét,

Szívetekbe a szeretet áldott csendességét.

A tervhez szerencsét, a munkához kedvet,

Minden földi jóból a legkedvesebbet.

Kérem a jó Istent, adjon áldást rátok,

    Nem kívánok senkinek se
különösebben nagy dolgot.
Mindenki, amennyire tud,
legyen boldog.
Érje el, ki mit szeretne,
s ha elérte, többre vágyjon,
s megint többre. Tiszta szívből
ezt kívánom.
Szaporodjon ez az ország
Emberségbe’, hitbe’, kedvbe’,
s ki honnan jött, soha soha
ne feledje.
Mert míg tudod, ki vagy, mért vagy,
vissza nem fognak a kátyúk…
A többit majd apródonként
megcsináljuk.
Végül pedig azt kívánom,
legyen béke. –
Gyönyörködjünk még sokáig
a lehulló hópihékbe’!

(Kányádi Sándor)