Benn a farkas

 Kedves Nagymami, Lily! Tudom, szentimentális liba vagyok, de vállalom, szóval, köszi, annyira kedvesek vagytok.

Aztán úgy elagyaltam. Milyen lenne bekerülni a farkasok közé? Vajon mennyit érne ott egy, tényleg független vélemény? (mondjuk a saját képviselőinkre gondoltam elsősorban, az eu még ennél is nagyobb falat) Mondjuk kellene fenntartani egy helyet, ahol jelentkezhetnének civilek, és azok közül sorsolnának.

Mit tudna tenni 1 olyan, aki nem érintett a köreikben? Persze, én is láttam az Eddie Murphy-s filmet. Csakhogy, az olyan szép, cukormázas, nagy ámerikai mese.
Vajon megmaradhatna ilyen helyzetben bárki is pártatlan – van-e olyan egyáltalán? Mert hallottuk, hogy ugye, még a szentek keze is maguk fele hajlik. Mert vagyok pölö én. Gyerekes anya, ráadásul, Manó által egy szűkebb, de annál problémásabb csoport tagja. Kizárt, hogy ne ezt próbálnám helyrerakni először. Tehát ugye, elfogult. Mekkora kompromisszumokra lennék hajlandó ezért? – nem tudhatom. Mert így, tét nélkül, mondhatnék most bármit, de ott, komoly téttel mennyire lennék hajlítható, meggyőzhető, megvehető? Akarva, vagy akaratlan, tudatosan, vagy jóhiszeműen.Vagy, ha, csodák csodájára, tegyük fel, egyenes gerinccel, szembeszállhatnék mindazzal, amit most is helytelennek, embertelennek tartok. Meddig mehetnék el, érne-e bármit a szavam. Hagynának-e?

Valahogy a Rokonok c.könyv tolakodik be a szemem elé. Mikor jönne el az a reggel, hogy már nem tudok belenézni a tükörbe, vagy  a gyerekem szemébe?

Mert, még a kis életünkben is annyi, de annyi kompromisszumot kötünk, ilyen, vagy olyan címkével. Hányszor átléptem mar önmagamon ( és most mindegy, mit mondok, miért). Hányszor fordult elő, hogy némelyik döntésemet összeszorított foggal hoztam meg, miközben hiába tiltakozott ellene teljes mivoltom, mégsem dönthettem másként, mert…mindig van egy mert. Még akkor is, ha nem önös érdekről van szó, még akkor is, ha valakinek az érdeke így kívánta, és ez felülírta mindazt, amit én éreztem, gondoltam – ha igazán szabad lennék…de nem vagyok, nem is lehetek. Minden embernek van kötődése. Ami meghatározó, vagy fontosabb adott helyzetben. Legyen az szülő, vagy gyermek…vagy társ, családi béke, rokon, barát….sorolhatnám, mikor mi  és miért. Nevezhetjük gyávaságnak is, elképzelhető, hogy volt az is. Vagy butaság, netán naivság. Mindegy mit és merre ragozunk, ha őszinték vagyunk, bizony hoztunk rengeteg rossz döntést már, és nem kizárt, hogy lesz is ilyen. Tudnánk-e okosak lenni, ha egy ország, egy nemzet sorsáról kéne dönteni? Lenne-e elég erőnk? Lehetőségünk? Tudnánk-e egyetlen fecskeként tavaszt varázsolni? vagy csak birkaként lesnénk, mikor, honnan, melyik farkas mar belénk? Vagy farkasbőrbe bújnánk? netán elhinnénk, hogy farkassá váltunk mi magunk is?

Azt hiszem nem lenne könnyű. Talán túl nagy falat. Még szerencse, hogy nem fenyeget a veszélye. 🙂