” Már az anyám félrevezetett, hogy én vagyok a középpont. Körülöttem forog a világ. A rabszolga elhitte, hogy ő a királynő. Aztán akart valamit, valami mást is , mint a négy fal, élni akart a hatalommal, és egyszeriben trónon kívül találta magát. Ketrecbe tervezett majomkirályság, ezt adta örökségül az én anyám. Kiborított kosarából, mert mást is mertem szeretni, és akit szerettem nem rakott ám újra puha kosárba!
Nem értettem…Nem értettem!
………………………………………………………….
Többé nem tudok kitaszított lenni. És félek. Minden bizonytalantól. (..)
Hadd taszítsam ki magam, világos tudattal, hadd tudjam, hogy csak egy biztos van, a teljes bizonytalan.“
…………………………………………………………………………..
Kell valami feloldozás is-nem? Kerestem:
” Aki járja a hágcsót huzatos létben, Nyeresége lesz, ha jobbjával kapaszkodva,baljában másokat emelni marad erő, lába pedig senkit nem taszít lejjebb.”