Illyés Gyula szavaival,( picit magamra szerkesztve) emlékezem arra a 18 évvel ezelőtti éjszakára :
Óriásként, felhők
közül, félszegen
hajlok rád köszöntőn,
köszöntlek e földön,
pici idegen!
Nem hall még, nem lát még,
roppant anyaméh
ez a világ néki –
– Jobb volt az a régi!
sírja fölfelé.
Szeme ferdén szétáll,
mintha kínai
lett volna s most fogna
csak a magyarokra
hasonlítani.
Mintha most érkezne,
elvétve a célt,
egy ősi hazából
örökségiért.
Füstös mennyországból
hűvös hajnalon
most érkezett messzi
és legközelebbi
kedves rokonom,
hogy mennék eléd én,
hogy menne apád,
hogy neved, vallásod,
országod, lakásod,
hamar megtaláld.
Ide küldtek, mint a
cím a ládikán,
ide szól e homlok,
anyám, nagyapám.
Száz közt, százezer közt,
azon hirtelen,
akármi a próba,
megismertem volna:
ezt küldték nekem!
Itten vagy te otthon,
most s mindenkoron,
itt bontja ki minden
értékedet isten,
drága csomagom.
Mint csillag a vízre,
lomb közé a fény,
kerek arcod ebbe
a népbe illik be
itt lesz jó helyén.
apád, itt leszek
anyádnak én ködlő
jövőmmel dúlt költő,
míg el nem veszek. (…)
Adtam neked akkor életet, azóta ezt-azt útravalónak, remélve, hogy hasznát veszed.
És mit mondjak most? Mikor, mint könnyed pillangó, elrepült a sok év? Mikor már a felnőttség rögös útja áll előtted?
Merj álmodni…
„Merj álmodni, mert az álmok álmodói meglátják a holnapot.
Merj kívánni, mert a kívánság a remény forrása, s a remény éltet bennünket.
Merj nyúlni olyan dolgokért, amit senki más nem lát.
Ne félj olyat látni, amit senki más nem lát.
Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni.
Higgy a csodában, mert teli van vele az élet.
De ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban…
Mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.”
/ Ron Cristian /