Ma kedd, tehát tegnap hétfő volt. : mélyenszántógondolat? nemde :-)))
Tegnap beszélgetek délben szomszédasszonnyal, mondom neki, (egy kis nosztalgiázós duma után) na, sebaj, majd lesz nekem is kutyám megint, csak még nincs itt az ideje. Meg hogy döbbenet, délben még a közvilágítást nem kapcsolják le??? nahááát!!!! – és lekapcsolták. Abban a pillanatban :-))) azt mondja szomszédasszony, kívánj, kívánj csak, te működsz!!! oké, oké, mondjuk, lottó 5-ös :-)nyeremény ( ? -nnna. ??? ja, hogy vegyek szelvényt, jóvannna…)
Szóval nekünk egy ideje nincs kutyink. Hiányzott, de valahogy még olyan eleven bennünk a Kumma, hogy nem törtük magunkat új kuttyszerzésre.
Hagyni kell időt a gyásznak, ugye?
Csaaakhoogy az élet is nagy játékmester, hát még az ember barátnője. Az, az, a kisboszi. No, neki is nemrég múlt ki a mi kutyunk anyja, és ő nagyon akarta pótolni, lévén, hogy fiai is ellennének, ha van kivel mókázzanak napközben. (mondjuk egymással-nem? meg anyuékkal, barátokkal – minek ehhez állat? )
Tehát pótolta.
És a mienkét is.
Mától tehát van kutyánk.
Pincsiszerű apróság. (mindig is utáltam a pincsiket – most itt az idő, túl kell lépnem ezen is)
Lánykutyám se volt soha.
Most van .
Egy tenyérnyi szőrcsomó okos, szomorú kis gombszemekkel.
Ilyesmi:
És nyávog is néha, amit a cicánk, SZőr Nyafi igencsak nem vesz jó néven.
Amúgy kedves kis jószág. Manónak is tetszik. 🙂
Hogy mi a neve? Majd a család nevezze csak. Én igyekszem hűvösen elhatárolódni, és csak a forma kedvéért mondogatom, hogy gyere kis Görcs, itt a tejcsi, meg figyelj Csöpi, ez a szőnyeg a tied, erre feküdj, meg ne fázz, figyu, mutyi, leszel te még kutyi is. Na és egyéb ilyen hasonló okosságot. Csak, hogy tudja, én vagyok a SZigor maga. meg a Főnök 🙂
(csak szólok, ma megsütött a nap, tegnap szabad napos voltam)
pápá.