Mire ezt olvassátok, addig mi már átlépjük a határt. Ugyanis most még péntek van, nemrég jöttem haza a melóból, becsomagoltam, és ilyenek, az órát a publikáláshoz meg holnapra időzítem. 🙂
Gyors, sürgető telefonnal anyós hazahívott minket. Mert gondolkodott.
Eldöntötte, hogy hozzá akar járulni a tetőtérbeépítéshez, hogy a gyerekeknek mielőbb legyen saját külön terük.
Még mindig döbbenten állok a helyzet előtt. Valahogy idén teljesen másként viselkedik, mint előtte 20 éven keresztül.
Kavarog bennem sok minden, de örülök, hogy mehetek, igaz, 2 és 1/2 nap csupán, de megölelgetem apucimat, meglátogatom a nővéremet és anyu sírjára is tudok virágot vinni, lesz egy pár percem, hogy gyertyát gyújtsak.
Most gyorsan alszom egy kicsit,(ha sikerül) mert mindjárt indulunk.
Puszi mindenkinek.