Csacsiságaink

• magnoli
• 2009. november 24. kedd

Csatangoló







nál   jártam  és 

rábukkantam erre:

 

„Figyelj és hallgass meg!

 

 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg

És Te tanácsot adsz, nem teljesíted a kérésemet.

Ha arra kérlek, hogy hallgasd meg az érzéseim,

És Te elmagyarázod, hogy miért rossz,

Hogy úgy érzek, akkor rám tiportál.

 

Ha arra kérlek, hogy hallgass meg,

És Te úgy érzed, hogy valamit tenned kell.

Hogy problémám megoldódjon,

Bocsáss meg, de én úgy látom, hogy süket füleket találtam.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj rám és hallgass meg!

Nem kértem, hogy tanácsolj, sem hogy tegyél.

Nem kértem mást, csak hogy figyelj és hallgass meg!

 

Nem vagyok tehetetlen, csak gyönge és elesett.

Amikor teszel valamit helyettem

Amit nekem kellene megtennem

Csak megerősíted a gyöngeségemet és a félelmemet.

 

De ha elfogadod, hogy úgy érzek, ahogy érzek,

–



még ha ez az érzés számodra érthetetlen is



–

Lehetővé teszed számomra, hogy megvizsgáljam,

És értelmet adjak az életemnek.

S ha ez megtörtént, a válasz világossá válik,

Tanácsra nincs szükség.

 

Talán ezért használ sok embernek az imádság,

Mert Isten nem ad tanácsot, sem megoldást.

Csak figyel és hallgat. A többit ránk bízza.

Tehát Te is kérlek, figyelj rám, és hallgass meg,

És ha szólni akarsz, várj egy picit.

 

Akkor majd én is tudok Rád figyelni.”