Kányádi Sándor
Február
Reggel
Reggel
az ember
ki se lát,
annyi, de annyi
jégvirág
nyílott az éjjel
az ablakon.
És szánkáz a szél
az utakon.
Délfelé
Ereszt
az eresz:
csöpp-csöpp-csurr!
Izzad a hó és
kásásul.
Fázik a hóember,
didereg.
Kacagnak rajta
a verebek.
Estefelé
Bújnak a cserepek
alá a verebek:
csip-csirip.
Hideg van, hideg a
mindenit!
Az ablak üvege
citeráz, szaporáz.
Az ajtón ijedt kis
szelecske kotorász.
Brummog az erdő is,
dörmögő hanglemez.
Morog a medve.
ébredez.
Kányádi Sándor
Február hónapja
Február hónapja
azért olyan kurta,
fogyatékján már a
kolbász meg a hurka.
Márpedig a télnek,
azt mindenki tudja,
nemcsak kívül, bévül
is kell a jó bunda.
Addig tart tehát, míg
akad a padláson,
minek jó étvággyal
a nyakára hágjon.
De ha már se gömböc,
se kolbász, se hurka,
február hónapja
magát összehúzza.
Mintsem hogy tengődjék
spenóton, salátán,
inkább egy-két nappal
hamarabb odébbáll.
Fölül az utolsó
ródlira, szánkóra,
nehogy még a hó is
kifogyjon alóla.