![]()
–
részlet Erma Bombeck írásából
1988-ban csaknem 100 000 asszonynak született fogyatékos gyermeke. Gondoltak már arra, hogy vajon az Úr hogyan választ anyát a fogyatékos gyermekeknek?
Látom magam előtt az Urat, ahogy a magasból letekintve nagy gonddal és körültekintéssel válogatja ki eszméinek megtestesítőit, és utasítja az angyalokat, hogy jegyezzenek be mindent egy nagy könyvbe.
– Arnold Elizabeth: fiú, védőszentje: Mátyás.
– Frederick Marjorie: leány, védőszentje: Cecília.
– Martin, Caroline: ikrek, védőszentjük: adjuk nekik Gellértet. Ő már hozzászokott a közönségességhez.
Végül az Úr átnyújt egy nevet az angyalnak, és elmosolyodik:
– Ennek az asszonynak adjunk egy fogyatékos gyermeket.
Az angyal kíváncsiskodik:
– Miért éppen neki, Uram? Hisz olyan boldog!
– Éppen azért – mosolyog az Úr. – Hogy adhatnék fogyatékos gyermeket olyan asszonynak, aki nem ismeri a nevetést? Kegyetlenség volna.
– De lesz-e hozzá elég türelme? – kérdezi az angyal.
– Nem akarom, hogy túl sok türelme legyen, mert akkor belefullad az önsajnálatba és elkeseredésbe. Ha túlesik az első megrázkódtatáson és legyőzi a sértettség érzését, jól fog boldogulni a helyzettel.
Figyeltem ma ezt az asszonyt. Megvan benne az az öntudat és függetlenség, amely oly ritka és oly szükséges erény egy anyában. Látod, olyan gyermeket adok neki, aki a saját világában fog élni. Az anyának ezzel kell majd együttélnie, és ez nem könnyű dolog.
– De Uram, talán nem is hisz benned!
Az elmosolyodik:
– Az nem baj. Azon segíthetünk. Ez az asszony tökéletesen megfelel. Megvan benne a megfelelő egészséges önzés.
Az angyal levegőért kapkod:
– Önzés??? Hát az önzés erény?
Az Úr bólogat:
– Ha nem tud néha elszabadulni a gyerekétől, nem fogja bírni a dolgot. Igen, ő az az asszony, akit megáldhatok olyan gyermekkel, aki nem tökéletes. Most még nem tudja, de irigyelni fogják őt. Soha nem fog bedőlni az üres szavaknak. Soha nem fog megtenni konvencionális lépéseket. Amikor a gyermeke először mondja neki, hogy ,,mama!”, csodát fog átélni, és ennek tudatában is lesz. Ha elmeséli vak gyermekének, milyen egy fa vagy a naplemente, olyannak fogja látni a teremtményeimet, amilyennek kevesen látják. Úgy látja majd a dolgokat, olyan tisztán, ahogy én látom. A tudatlanságot, a gonoszságot, az előítéleteket. És megengedem neki, hogy fölébük emelkedjen. Soha nem lesz majd egyedül. Minden napján, élete minden percében mellette leszek, mert az én munkámat fogja végezni, és ez olyan biztos, minthogy mellette állok.
– És ki legyen a védőszentje? – kérdezi az angyal, és tolla megáll a levegőben.
Az Úr elmosolyodik:
– Elég ha adunk neki egy tükröt…
![]()
Kedves Cicimici ! Tisztába vagyok vele, hogy súlyos a döntés, én is sokat vívódtam 10 éve. Nálunk semmi esély nem volt…ahhoz képest Manó egy kis tündér. Igaz, nem könnyű…Annak idején nem hittem volna, hogy erre képesek leszünk. Sőt talán azért mertem hazahozni, mert azt mondták , alig pár hónapja van .Gondoltam, legalább addig érezze, hogy szeretjük. És csoda történt. Elkezdett fejlődni, erősödni. Meg most már itt ez az őssejt-dolog is, van remény.A tudomány fejlődik napról napra.
Akkor rég, mikor még Manó az első csatáit vívta az életbemaradásért, én meg a depresszió legmélyebb bugyraiból próbáltam kicíbálni magam, rámtalált egy régi ókori ima, szent Ferencnek tulajdonítják :
“Adj Uram Erőt, hogy amit nem tudok megváltoztatni , azzal együtt tudjak élni!
Adj Uram Bátorságot, hogy amit meg tudok változtatni, azt megtegyem !
Adj Uram Bölcsességet, hogy meg tudjam különböztetni az egyiket a másiktól !”
Nos, ebbe kapaszkodtam, ez nekem segített . Ha tudod , használd . Vagy, ha bármiben segíteni tudok , szívesen állok rendelkezésedre . Nagyon sok erőt egészséget kívánok az egész családodnak .
![]()
